… És még további szemezgetések, a „napló” a 2018-ban íródott súlyos (SNI) autizmus kezelési jegyzeteimből. Így lesz a krónikussá tünetelnyomott szellemi-lelki-testi működési zavarokból először akut működési zavar. Aztán megfelelő kíséréssel az öngyógyító testi mechanizmusok, kellemetlen átmeneti tünet felerősödések kíséretében, megoldják őket.
Nem szeretem az „alternatív” szót. Nem szeretem, de keresnek rá az Interneten, ezért úgy gondoltam, fontos lenne konkretizálni, helyretenni a jelentését, az oltáskivezetéséhez hasonlóan. Ahogy már pedzegettem korábban, a jelenlegi hivatalos autizmus kezelés valójában profitéhes tünetelnyomó tudormányos betegségügyi gányolás. Viszont sajnos mindentudónak és mindenhatónak tartja magát, így nem csoda, hogy sokan alternatívát keresnek. Ez az alternatíva pedig a minden szintű, komplex holisztikus, szellemi-lelki-testi-környezeti kiegyensúlyozás lenne Dr. Tinus Smits elvei szerint.
Az időszak alatt az érintett végig kapta a megfelelő kúrákat egymás után az éppen aktuális állapotára, és hasonszervi szenzoros tornára is járt. Minden lehetetlen változás csak a szokásos tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeesés műve…
2018. október – némi szülői kilátástalanság érzéssel
 | |
| Autizmus alternatív kezelése: hullámvasút és bolondokháza, de eredményes (saját fotó) |
Akut betegségből hét vége felé kilábalva megkérdeztem, akar-e pénteken 1 napra oviba menni. Határozottan bólogatott 2x is. Ilyet még nem pipáltam! Az esetek 90%-ában tiltakozni szokott, pedig teljesen jó az ovija.
(Mindeközben szülői lelki mélypont, elkeseredés: láttam a DSZIT-en egy kisgyereket, aki kb. hasonlóan nem beszélt, mint 1-2 éve nálunk az érintett. Az aktuális akut fáradtságom miatt is, de teljesen kiborultam tőle. Vége lesz ennek az egésznek valamikor? Van értelme? Nem kellett volna, nem kellene őt is elengednem, mint a 2 spontán elvetélt testvérét? Tanács: Használj metafizikai elveket, spirituális módszereket tudatosabban…)
Büntetésben volt az óvodaudvaron. Bántotta valamelyik gyereket. Volt egy érzésem, hogy nem akarattal, csak akkor egy kicsit eszetlenebb és ügyetlenkedőbb a szokásosnál. A csütörtöki tornaórát az udvaron tartották, a szaladgálásban részt vett, a gyakorlatokban nem, szokás szerint.
A játszótéren a mini körhintán azt mondta az apjának, hogy ne pörgesse, mert szédül… ahhoz képest, hogy eddig ő volt a körhinta legőrültebb pörgetője…
Vendégség, szalonnasütős buli: a legutóbb júniusban egy hasonló eseményen még valamennyire oda kellett rá figyelnem, bár már akkor is nagyon elvolt a gyerekekkel, de csinált hülyeségeket. Most többször fél óráig azt sem tudtam, hol van, és mindig épségben előkerült. Rollerozott és kosarazott a gyerekekkel, segített grillezni, és újabban már táncolni is beállt. Olyan jó volt nézni, és olyan jó volt leereszteni egy kicsit, hogy ne kelljen folyamatosan helyzetmentő készenlétben állni.
Ő egyébként mindig is társasági lény volt, már a születése után látszott rajta, hogy nem fél az emberektől, csak közben szétesett és összezavarodott.
Egyik
délután azzal fogadott az oviban, hogy el akar menni az egyik
kislányhoz játszani. És elmesélte, hogy az egyik rosszcsont kisfiú miket
művelt. Este pedig betűket ismertető könyvből olvastam neki és
összehasonlította az i betűt a j betűvel, mert ez nagyon izgalmas. Egyre
többet aludt a saját ágyában.
A kommunikációja tovább bővült. Egy
reggel amikor felpusziltam, nemcsak azt mondta, hogy nem kér több
puszit, hanem azt is, hogy még egy kicsit szeretne aludni.
Egyre kevésbé igényelt a játékához egyszerre több zajforrást. Nem feltétlenül kapcsolta már be a tévét az okostelefonos mesenézés mellé. Nekem ez maga volt a megváltás, hogy nem kellett folyamatosan a TV mély basszushangját hallgatnom. Kisimultak az idegeim. És kb. minden éjjel a saját ágyában aludt vagy 3 hete. Ez eddig rekord volt. Cserébe elkezdett körbe-körbe pörögni…
Sarokpont, 2018. november eleje - autizmus alternatív kezelése – újabb kontroll az idegrendszer építő gyerek-neurológusnál
A megállapítások szerint a májusi alkalom óta jócskán összeszedettebb lett a gyerek, én is úgy érzékelem és az orvos is – habár ugye mire emlékezhet ennyi páciensnél. Még az aktivitás az túlzott, de haladunk, és továbbra is nagyon jók az esélyek. (Jaj de jóóó!!!) Az érintett már nem csapongott jobbra-balra, mint májusban, hanem leült egy helyre és játszott a játékokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése