21. századi kockulás? Súlyos (SNI) autizmus számítógép közelében

SNI autizmus számítógép használat után:
fejtisztítás a Természet
lágy ölén (saját fotó)

Ez az írás azután készül, miután, nyár lévén, az egész délelőttöt az új városi (dunai) szabadstrandon töltöttem a két gyerekemmel. Nagyon kellemesre alakították ki, gyerekek is megtalálnak sok mindent, a lábáztatáson kívül is, amit élvezni tudnak: széles, kövezett sétányt gurulós közlekedéshez, játszóteret, természetes lábreflexológiás kavicsos folyópartot, stb. A volt súlyos (SNI) autisztikus gyerekemnek annyira tetszett a hely, hogy több ott töltött óra után sem akart onnan eljönni. Ígérgetéssel és trükkökkel tudtam csak elcsalni (hogy holnap is jövünk, és hogy megyünk játékboltba - ami igaz is volt, én nem verem át őt, mert akkor oda a bizalom), mert hisztizett.

Tehát adott egy (volt) általános egyensúlyzavaros, súlyos (SNI) autista mindenféle függőségekre hajlamos gyerek… Aki itthon azért most is tölt némi időt elektronikus kütyük társaságában, azaz valamennyire technika: számítógép és okostelefon függő… És mégsem akar eljönni a Természet lágy öléről. Ki érti ezt? Függő lett a Természettől?

Baj van a gyerekekkel? Avagy az orvos látja-e a fától az erdőt?

Nemrégiben olvastam egy cikket, amire már utaltam két írásban is: egy orvosnő a súlyos (SNI) autista viselkedészavar kiváltó okát a túl sok technikahasználatban látja… Nem mondom, hogy nem lehet hozzá köze, hogy nem lehet súlyosbító tényező, de ő észrevett egy részt az egészből, és az alapján általánosít és messzemenően találgat! Avagy kinek, minek a nyakába varrjuk a viselkedészavarok tüneteit, a súlyos (SNI) autizmust? Eddig hivatalos tünetelnyomó betegségügyes körökben érdekes módon a géneket (6 generációra visszamenőleg), várandósság alatti lázat, „fertőzést” (vírus túlburjánzást) és társait okolták a viselkedészavarok, a súlyos (SNI) autizmus tünetek kialakulása miatt. Most megvan az új bűnbak: a modern technika?

Baj van a gyerekekkel? Csak nehogy a saját házunk táján kelljen körülnézni és söprögetni…

Vicces buli habbal? Ilyen az élet, ha van súlyos (SNI) autista a családban

SNI autista a családban =
folyamatos sérülés- és
halálveszély (freeimages /
bungee-jump-1436417)

Avagy milyen egy súlyos (SNI) autistával a hétköznapi élet? Már írtam róla ezt-azt, mivel ugye van benne némi saját szemes, füles, orros, bőrös, … (érzéki csalódásos tünetelnyomó tudormánytalan) tapasztalatom… De még mindig sok erről a rózsaszín tévhit. Vannak, akik szerint a súlyos (SNI) autizmus egyenesen vicces buli habbal, és nem megismerhető / nincs is oka. Csak úgy poénból van, kizárólag genetika és hasonlók. És a gének is csak véletlenszerűen sérülnek meg, ok nélkül.Ezért nem szükséges az igazi (érzéki csalódásos tünetelnyomó tudormánytalan) okait kideríteni, és minden nem ártalmas lehetőséget megragadni, hogy változtassunk rajta…

Igen, a súlyos (SNI) autizmus valóban vicces buli habbal, ha a szülő szeret hamar teljesen leamortizálódni a non-stop készenlétben, és hamar befejezni ezen életét; és/vagy hagyni, hogy természetes félelemérzet hiányában a gyereke az első autó elé kiugorjon ... Vagy éppen leugorjon, lessen az erkélyről, aztán pedig gyászolni és mondhatni gondatlanság miatt börtönbe kerülni. Abszurd gondolatok? Pedig sajnos ez a valóság. Ezért most jöjjön újra egy kis érzéki csalódásos tünetelnyomó tudormánytalan kijózanító realitás a súlyos (SNI) autizmusról - két érdekes összefoglaló, eszmefuttatás, amik nem az én elszállt fantáziám szüleményei.

Súlyos (SNI) autizmus teóriák: érdekes őrült városi legendák a köztudatban

A Facebookon találtam egy zseniális angol összefoglalót, amiből kiírtam és lefordítottam néhány, a súlyos (SNI) autizmusra vonatkozó, abszurd érdekességet. A teljes cikk PDF-ben:

Súlyos (SNI) autista gyerekek szülei: viszlát munkaerőpiac, ingyen óvónő leszek?

Az álláskereső regisztráció – nem regisztráció, és a saját - családi vállalkozás dilemmái közepette…

Állami óvodai helyzet: ingyen óvónő vagyok

Állami óvoda:
sok gyerek, kevés óvónő:
ki oldja meg a gyerekek
igazi biztonságát?
(freeimages / kim-1-1478056)

2016-ban a volt SNI autisztikus-hiperaktív gyerekem, köszönhetően a megtalált komplex integratív kezelésnek, akkora változáson, javuláson ment keresztül, hogy például 2016 nyarára szobatiszta lett és rengeteget szelídült. Hivatalosan már csak a megkésett beszédfejlődés egyértelmű, a többi tünet csak időnként jön elő, átmenetileg, miután kap valamilyen mikrodetoxikáló szert. Így 2016. őszétől, 4 évesen rendes állami óvodába járhat! Halleluja! Egyelőre délig vállalják őt. Ennek egyik oka, hogy az érzékeny idegrendszere miatt délre elfárad... 

Rendben, de ezért van az ebéd utáni alvás, jól alszik akkor is, nincs vele teendő, már régóta nincs autisztikus sikítós alvászavara! A másik ok az, hogy a nagyobbakkal délután foglalkozni kell, és hát ehhez évek óta megoldatlan óvónőhiány van! A csoportjukat csak 1, már idős óvónő terelgeti a dadussal, akikkel abszolút semmi bajom nincs, sőt. De úgy hiányzik nekik a nem mindennapi, megkésett beszédfejlődéses gyerek, mint a léggömbárusnak a nyílzápor.

Pedzegettem a szakemberhiány átmeneti megoldására javaslatként hivatalos körökben, hogy például családi napközi gondozó vagy bébiszitter végzettségű személyt is fel lehetne esetleg venni ideiglenesen… Ugyanúgy, ahogy anno a másik óvodában az udvar biztonságosabbá tételét is szorgalmaztam. Válasz: hivatalos állami óvodába ilyet nem lehet. Tehát a gyerekek biztonságos felügyeletét csakis óvónők tudják garantálni, más felnőttek nem…

Magyarul: oldják meg helyzetet az ott dolgozók és a szülők azzal a létszámmal, ahogy tudják! Ha így baj éri a gyerekeket a körülötte levő felnőttek túlterheltsége miatt, az ezek szerint nem érdekes… A lényeg az előírások vasszigoros betartása, nem a gyerekek igazi biztonsága.
Tehát, mivel az alakulóban levő, megkésett beszédfejlődéses gyerekemet biztonságban akarom tudni, én is részt veszek a megoldásban azzal, hogy minden délben elhozom őt az óvodából… Úgy, hogy ha akarnám őt hivatalosan is diagnosztizáltatni, az óvónői fizetésemre 1 évet biztosan várni kellene.

Viselkedészavaros súlyos autista, SNI-s gyerekek szülei: az ág (állam) is húz?

A súlyos viselkedészavaros (SNI) autizmus genetikus és epigenetikus okainak taglalásából egy kis kitérő egy olyan téma felé, ami egyre több dolgozó szülőnél súlyos problémákat okoz. Alapvetően fontos (lenne), mégsem nagyon foglalkozik vele senki! És nem a panaszkodás a célom ezzel, hanem a változtatásra felhívás!

Munkaügyi hivatal: mint Eger vára a törökök általános ostroma alatt

Körülbelül ilyen tumultus volt
a munkaügyi hivatalban
- sajnos fotózni a meglepetés erejétől
nem jutott eszembe
(freeimages /
people-people-people-1439564)

Ez a rész abból az apropóból íródik, hogy 2017 márciusában, az volt súlyos (SNI) viselkedészavaros autisztikus-hiperaktív gyerekem integratív kezelési ideje alatt kétszer is voltam teljesen hiába a körzeti munkaügyi hivatalban. Mégpedig újra beregisztrálási szándékkal, mert nem akarom rontani az álláskeresési statisztikát. A megjelenésben hatalmas bűnöket követtem el: egyszer sem sikerült odaérnem reggel 8 órára, azaz nyitásra. Minek is menjek oda olyan korán, amikor 8-12 között van a hivatalos nyitva tartás? Én ezt szeretném kihasználni. Ugyanis hadra fogható nagyszülők és strapabíró, gyerekgondolat-olvasó, ingyen dolgozó bébiszitter hiányában nekem kell a gyerekeimet fuvaroznom reggelente az oktatási intézményekbe. És nincs szívem őket a bürokratikus hivatalok miatt hajnalok hajnalán felkelteni! (A sok aludni nem hagyás is nem invazív zavarómezős epigenetikus ártalom lehet…) 

Ebből kifolyólag, mert nem sztároltam a hivatalt, és nem kuckóztam be magamat 3 napi hideg élelemmel az épület kapualjába már előző este sorszámért, mindkétszer hatalmas tömeg fogadott 8.30 körül. Nulla levegő, mindenhol álltak, egy gombostűt sem lehetett leejteni! Az automata már nem is adott sorszámot ügyintézésre. Mindezt azért is, mert a városunknak nincs saját munkaügyi hivatala, pedig a lakosságszám alapján nagyon ráférne… És sajnos felhívni sem lehet a munkaügyi hivatalt, mert nem veszik fel a telefont.

Ember tervez, bürokrácia végez. Felmérve a helyzet Mission Impossible jellegét, hazajöttem. Én erre többet így nem költök útiköltséget, megoldjuk nélkülük. Van más választásunk?