NINCS MÁS HÁTRA, MINT ELŐRE! SNI gyermekek ellátása hivatalos szélmalomharc helyett

Süketbéka stratégia: betessszük
a füldugót és megyünk előre
komplex integratív oki
szemlélettel (freeimages /
hyla-chinensis-163316)

2018 tavaszánál és az érintett 5,5 éves koránál tartok a történetünk dokumentálásában. Ekkor kezdődött el a hihetetlen craniosacralis kezelős utunk. Valamint ezzel egy időben, vagy kicsivel utána kerültem bele egy országos akció szervezésébe, ami az SNI gyerekek ügyére próbálta felhívni a figyelmet. Egészen konkrétan arra, hogy valamilyen oknál fogva sajnos egyre többen vannak, a velük foglalkozó megfelelő ellátórendszer pedig a szürke hétköznapi gyakorlatban konkrétan NINCS, illetve az SNI gyermekek ellátása nagyon-nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért igencsak veszélyben a jövőnk!

SNI gyermekek ellátása a rideg szürke hétköznapi valóságban és gyakorlatban

Már nem emlékszem pontosan, hogyan, de egy helyi, autista gyerekeket nevelő szülőcsoportba is bekerültem. Ez a csoport a helyi tankerülettel vívta a (szélmalom)harcait (valaki a csoportból már évek óta) az ügyben, hogy legyen jobb az SNI gyermekek ellátása legalább itt, a viszonylag jómódú kisvárosban. Legyen például megfelelő épület, legyen kis létszámú (SNI) osztály, legyen (megfelelően képzett) pedagógus, legyen (utazó) gyógypedagógus, stb. stb. Csupán csak azon alapvető ellátási („nagy”) igényekért, amikkel már én is szembesültem eddig:

• amikor az akkor még valamennyire kezelhetetlen vadóc gyerekemet kapacitás híján csak délig vették be a normál állami óvodába és ingyen óvónő voltam; 

• amikor megfelelő ellátási körülmények híján nekem kellett volna őt hordani hétköznap munkaidőben fejlesztésre, tehát ingyen sofőr lettem volna; és amikor nem szóltak, hogy van egy szerződéses fejlesztési lehetőség is, tehát ingyen felderítő voltam, és sorstárs szülőktől tudtam meg a megfelelő információkat;

• stb. stb. stb. És ez még csak nem is olyan vészes, mert akadt például olyan Asperger szindrómás gyerek, aki napi 4 (!) órát utazott Budapestre oda-vissza ahhoz, hogy iskolába tudjon járni, mert máshol nem találtak neki helyet. Ez ám a gyerekkímélő, #családbarát ellátás abszurdisztánban… De csak szüljenek a nők!

SNI tanulók ellátása papíron és a hivatalos rózsaszín elméleti ködben

SNI tanulók ellátása:
rózsaszín ígéretek, nulla eredmény
(freeimages / pink-1251115)

Jelen voltam egy megbeszélésen is, amit a szülőcsoport a tankerülettel folytatott. Itt fűt-fát-bokrot megígértek, hogy például rövid távú megoldásként a régi rendőrségi épületet felújítanák és használnák SNI iskolának. Aztán elvileg 3-4 év múlvára épül a szomszéd kisvárosban egy új iskola, ahol lenne kis létszámú osztály (amiről egyébként azóta sem tudok új fejleményeket…), stb. stb. stb.

Aztán amikor a második megbeszélés lett volna a konkrétumokkal, a tankerület konkrétan elhajtotta az érintett szülőket. Nagyjából azt is letagadta, hogy volt időpontjuk hozzá…

Azaz, a szülők sok kapacitás befektetése sajnos SEMMI valódi változást nem hozott, mert a rendszer alapjában veti ki magából ezeket a gyerekeket. Csak magániskolával, tanulócsoporttal és hasonlókkal lehet megoldani jelenleg az ő esetükben az iskoláztatást. És természetesen az ilyenekre és az ő elfogadásukra is nagy szükség van, de… Vagy esetleg: