NINCS MÁS HÁTRA, MINT ELŐRE! SNI gyermekek ellátása hivatalos szélmalomharc helyett

Süketbéka stratégia: betessszük
a füldugót és megyünk előre
komplex integratív oki
szemlélettel (freeimages /
hyla-chinensis-163316)

2018 tavaszánál és az érintett 5,5 éves koránál tartok a történetünk dokumentálásában. Ekkor kezdődött el a hihetetlen craniosacralis kezelős utunk. Valamint ezzel egy időben, vagy kicsivel utána kerültem bele egy országos akció szervezésébe, ami az SNI gyerekek ügyére próbálta felhívni a figyelmet. Egészen konkrétan arra, hogy valamilyen oknál fogva sajnos egyre többen vannak, a velük foglalkozó megfelelő ellátórendszer pedig a szürke hétköznapi gyakorlatban konkrétan NINCS, illetve az SNI gyermekek ellátása nagyon-nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért igencsak veszélyben a jövőnk!

SNI gyermekek ellátása a rideg szürke hétköznapi valóságban és gyakorlatban

Már nem emlékszem pontosan, hogyan, de egy helyi, autista gyerekeket nevelő szülőcsoportba is bekerültem. Ez a csoport a helyi tankerülettel vívta a (szélmalom)harcait (valaki a csoportból már évek óta) az ügyben, hogy legyen jobb az SNI gyermekek ellátása legalább itt, a viszonylag jómódú kisvárosban. Legyen például megfelelő épület, legyen kis létszámú (SNI) osztály, legyen (megfelelően képzett) pedagógus, legyen (utazó) gyógypedagógus, stb. stb. Csupán csak azon alapvető ellátási („nagy”) igényekért, amikkel már én is szembesültem eddig:

• amikor az akkor még valamennyire kezelhetetlen vadóc gyerekemet kapacitás híján csak délig vették be a normál állami óvodába és ingyen óvónő voltam; 

• amikor megfelelő ellátási körülmények híján nekem kellett volna őt hordani hétköznap munkaidőben fejlesztésre, tehát ingyen sofőr lettem volna; és amikor nem szóltak, hogy van egy szerződéses fejlesztési lehetőség is, tehát ingyen felderítő voltam, és sorstárs szülőktől tudtam meg a megfelelő információkat;

• stb. stb. stb. És ez még csak nem is olyan vészes, mert akadt például olyan Asperger szindrómás gyerek, aki napi 4 (!) órát utazott Budapestre oda-vissza ahhoz, hogy iskolába tudjon járni, mert máshol nem találtak neki helyet. Ez ám a gyerekkímélő, #családbarát ellátás abszurdisztánban… De csak szüljenek a nők!

SNI tanulók ellátása papíron és a hivatalos rózsaszín elméleti ködben

SNI tanulók ellátása:
rózsaszín ígéretek, nulla eredmény
(freeimages / pink-1251115)

Jelen voltam egy megbeszélésen is, amit a szülőcsoport a tankerülettel folytatott. Itt fűt-fát-bokrot megígértek, hogy például rövid távú megoldásként a régi rendőrségi épületet felújítanák és használnák SNI iskolának. Aztán elvileg 3-4 év múlvára épül a szomszéd kisvárosban egy új iskola, ahol lenne kis létszámú osztály (amiről egyébként azóta sem tudok új fejleményeket…), stb. stb. stb.

Aztán amikor a második megbeszélés lett volna a konkrétumokkal, a tankerület konkrétan elhajtotta az érintett szülőket. Nagyjából azt is letagadta, hogy volt időpontjuk hozzá…

Azaz, a szülők sok kapacitás befektetése sajnos SEMMI valódi változást nem hozott, mert a rendszer alapjában veti ki magából ezeket a gyerekeket. Csak magániskolával, tanulócsoporttal és hasonlókkal lehet megoldani jelenleg az ő esetükben az iskoláztatást. És természetesen az ilyenekre és az ő elfogadásukra is nagy szükség van, de… Vagy esetleg:

Tankerületi súlyos (SNI) autisták (tünetelnyomó szakértő-bálványozó) szüleinek: lehetőség a hivatalos szélmalomharc helyett (mellett)

Ha már egyszer bekerültem ebbe a szülőcsapatba, meséltem az érintett szülőknek Dr Tinus Smits komplex integratív oki súlyos (SNI) autizmus kezelési elveiről, a velünk mellette eddig történt „tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeeséses” változásokról. Hogy mennyivel együttműködőbb lett az érintett, hogy bevették a normál óvodába, hogy abbahagyta a fej falbaverést, stb. stb. Hátha valakinek ezzel bogarat ültetek a fülébe. Hátha utánanéz, kipróbálja, elkezdi a gyerekét kihozni a súlyos (SNI) autista (extrém szenvedős) "állapotból", legalább átlendíteni a spektrum másik végére, szellemi-lelki-testi-környezeti szinten kiegyensúlyozni, hogy esetleg beintegrálható legyen a normál oktatási rendszerbe, a társadalomba…

Ennek sajnos túl sok eredménye nem lett, mondhatni süket fülekre találtam. Mindenfélébe belekötöttek.

• Mivel eddig nem szervezkedtem, nem szélmalomharcoltam én is a tankerülettel, nem hallattam a hangomat nyilvánosan súlyos (SNI) autizmus ügyben, hanem a saját életünket próbáltam megoldani (ugye annyira nem is eredménytelenül…), hol voltam eddig?

• Vannak érintett szülőcsoportok, akik alapvetően táplálkozási reformmal próbálnak segíteni a súlyos (SNI) autista gyerekeiken (ez is jobb, mint a semmi, az emésztési zavaraik miatt). Viszont a nagy, klasszikus (azaz vegyszeres tünetelnyomásra beszűkült, esetleg korrupt?) súlyos (SNI) autizmus szakértők közül egy sem állt be mögéjük… Tehát akkor az én észrevételeim is hibásak, nem működnek, mert mögém sem állt be eddig senki közülük… (És akkor ezek szerint pl. a nyitott gyermek neurológus nem klasszikus autizmus szakértő…)

SNI gyermekek ellátása:
őrült káosz (freeimages /
egg-heads-1-1425459)

• A csoport vezetőjének igen ellentmondásos viszonya volt a témához. Akkor tanult gyógypedagógusnak… vajon egy csőlátástanodában? Volt "egész"ségügyi (betegségügyi tünetelnyomó?) végzettsége is; és mint kiderült, ugyanazt a (komplex integratív szemléletű…) házi gyermekorvost választottuk a gyerekeinknek… Aki nálunk is támogatta a „szemfényvesztő placebó” oltáskivezetést, és akivel más érintett gyereknél is próbálkoztak vele… (Ezek szerint ő is "senki", legalábbis nem klasszikus vegyszeres tünetelnyomás párti súlyos (SNI) autizmus szakértő, aki beállt mögénk...) Mindenesetre a csoportvezető Dr Tinus Smits komplex integratív oki kezelési elveit nem tartotta összeegyeztethetőnek a súlyos (SNI) autizmussal. Gondolatban megkérdeztem tőle, hogy „Te figyelj, akkor minek hordod ilyen »kuruzsló« házi gyermekorvoshoz a gyerekedet? Nem félsz tőle, hogy megvajákolja?”

A tankerülettel csatázzak, vagy inkább tovább a tünetekkel (és a mögöttük levő esetleges maradék toxinokkal, stresszes lelkiállapottal) - komplex integratívan?

Mindeközben pedig, amíg az országos figyelemfelhívó akciót szerveztük, többször vigyázott az érintett (szelektíven kezelhetetlen?) gyerekemre egy érintett nagyszülő. A fiatalember szépen együttműködött vele, még a kezét is hajlandó volt megfogni közlekedés közben. Csak pislogtam, de teljesen nyugodt lehettem felőle. Ráadásul, amikor többünknek több autóval kellett egy kicsit együtt utaznunk, megkérdeztük tőle, hogy kivel szeretne menni: anyával, vagy Csabi bácsival?

Hát a Csabi bácsival!

Ohhh! Mi a szösz?!

Oké. Akkor jobb híján…

NINCS MÁS HÁTRA, MINT ELŐRE! 

HA EZ KELL, AKKOR EGYEDÜL IS!!! VAGY CSAK A KOMPLEX INTEGRATÍV SZEMLÉLETŰ SORSTÁRSAKKAL!

Bevetjük a süketbéka stratégiát, és hajrá!

TOVÁBB, TOVÁBB, TOVÁBB!

Szerencsére nem igazán van szükségem arra, hogy a vegyszeres tünetelnyomásra beszűkült súlyos (SNI) autizmus "szakértők" beálljanak mögém. Ritka fafejű komplex integratív oki nemszakértő vagyok. 2 db „szakértőhöz”, ragaszkodok kitartóan, 2 "bálványban" hiszek megszállottan: a nil nocerében és az eredményben. És mindenkit szakértőként tisztelek, aki segít ezeket megvalósítani. Tehát maradunk azon az úton, ami már eddig is visszaadta a nyugodt életünket, méghozzá elég olcsón és viszonylag kevés macerával. Ennek a (sorozatos tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeeséses) harcnak (munkának) legalább van értelme! Józan ésszel amúgy sem nagyon lehet igazi cél, hogy az extrém szenvedéses „állapot” megmaradjon. A lehető legjobban meg kell oldani! Azért, hogy felnőtt korban az érintett a lehető legjobban önálló és teljes életet tudjon élni!