 |
| Tévhitek az autizmusról - Kinek a tévhitei? És mi az igaz? (freeimages / stability-3-1240104) |
Néhány, a közösségi médiában önmagát szakértőként hirdető, nárcisztikus pszichopata egyén a hivatalos tünetelnyomó betegségügyre hivatkozva elképesztő abszurdumokat hangoztat a súlyos (SNI) autizmusról. (Vajon az orvosi egyetemen az orvosok jó részének a „primitív” józan paraszti eszét, az összes ösztönét és érzékszervét is kiradírozzák? Még jó, hogy szabad orvosválasztás van…) Ezt nehéz megállnom szó nélkül, tehát csemegéztem a kínálatból: tévhitek az autizmusról a szürke hétköznapokból, okuljunk. Két részletben, mert hosszú a dogmák sora; és szarkasztikusan, mert józan paraszti ésszel ezt nehéz elviselni.
Tévhitek az autizmusról #1: „Manapság senkit sem hagyunk diagnózis nélkül, csak ezért növekszik a diagnosztizált fejlődési - viselkedési - idegrendszeri zavaros, ezen belül a súlyos (SNI) autista gyerekek száma.”
Ó valóban, egészen biztos, hogy minden érintett gyerek megkapja a megfelelő diagnózist, a legeldugottabb falvakban is. Még akkor is, ha például a szülők valamilyen jogos oknál fogva nem szeretnék a gyereküket diagnosztizáltatni, megbélyegeztetni. Ezért mondják azt nyugdíjas iskolaigazgatók, hogy 30 éve messze nem volt ennyi súlyos (SNI) autista gyerek… Igen, régen, az átkosban eldugták őket a bokorba és a barlangba; vagy megitatták őket mákteával (a Rit..in nevű legális tudatmódosító szer elődje...), hogy egész nap aludjanak, ne verjék a fejüket a falba, ne sikítozzanak, és hasonlók. (Hogy ez egyenes út a súlyos testi-lelki leépüléshez és a drogfüggővé váláshoz, az mellékes?)
Tévhitek az autizmusról #2: „Mindig, minden fejlődési / idegrendszeri zavarban érintett gyereket mindenhol alaposan megvizsgálnak a szürke hétköznapi gyakorlatban is, hogy megkaphassa a megfelelő ellátást.”
Mit jelent az "alapos vizsgálat"? A magyar súlyos (SNI) auti ellátás szürke hétköznapi gyakorlati protokollja általában körülbelül így néz ki: nevelési tanácsadó, pszichiátria (Ritalinnal), esetleg fül-orr-gégészet évi több antibiotikum kúrával és több fültölcsérrel. Sok hűhó nulla eredményességgel, nil nocere nélkül. Ha ez az alapos vizsgálat, milyen a felületes? És milyen lenne az elméleti rózsaszín orvosi ködben az ideális diagnosztika? Protokollszerűen és automatikusan genetikai vizsgálat, és neurológia, és gasztroenterológia, és immunológia, és hasonló luxusok? Negadjisten mint néhány hanyatló Nyugat-Európai országban: oltások jóval körültekintőbb, választható alkalmazása és az egyre terjedő komplex holisztikus „szemfényvesztő placebó” homeopátiás kezelés? Juj, csak Nyugat-Európát ne!!
Tévhitek az autizmusról #3: „Mindig, minden fejlődési zavarban érintett gyerek helyes diagnózist és helyes kezelést kap. A Ritalint csak ADHD kezelésére használják, javítja a figyelemzavaros gyerekek életminőségét.”
 |
| Örüljünk, az autizmus diagnózis mindig helyes, és szent. Vagy mégsem? (freeimages / usg-2-1526903) |
Helyes diagnózis? Valóban? A mostani, „rendkívül alapos” vizsgálatokkal? Lásd előző pont… És a Ritalint mindig csak ADHD kezelésére használják? Tényleg? A rózsaszín elméletben, vagy a szürke hétköznapi gyakorlatban? És a figyelemzavaros gyerekek életminősége javul a Ritalintól? Mit jelent a "javulás"? Hogy amíg hat a legális tudatmódosító csodaszer, addig bambulós zombi lesz a gyerek, nyugodtan ül a hátsóján, utána pedig jön a tripla dühroham, és szétveri a berendezést? És hogy hosszú távon pedig függő lesz tőle, valamint más legális és illegális tudatmódosítókra is könnyebben rászokik? És hogyan javul valójában az életminőség? Úgy, hogy egyes, szemtelen(ül józan) szülők titokban egy idő után nem adják be a gyerekeiknek a Ritalint, hanem mást választanak helyette, mert megtapasztalták testközelből a Ritalin valódi hatásait?
Igen, tudjuk, a Ritalin egy csodaszer – egészen addig, amíg hivatalos tünetelnyomó betegségügyes műanyag laboratóriumban vizsgálják, és amíg ezt írják le róla hivatalosan… És azt is tudjuk, hogy orvos-szakmai protokollszerűen az a korrekt és maximálisan helyes, ha felírják a gyereknek a Ritalint, és be is adják neki, hogy egész nap ne legyen vele probléma. Mint anno a máktea: a gyerek egész nap aludt tőle - hogy aztán agyhalott lett és nem ment egyetemre, az kit érdekel. Az is szakmailag korrekt, ha minden súlyos (SNI) autistának felírják a Ritalint, és ha egyre több a súlyos (SNI) autista, akkor az egyre többnek is felírják. Jól el kell minél több embert kábítani, mást a nagy tünetelnyomó betegségügyi evidence-based tudással sem lehet a súlyos (SNI) autizmussal kezdeni. Győzött a még nagyobb tudású, szemtelen genetika!
Tévhitek az autizmusról #4: „A súlyos (SNI) autizmusnál a megfelelő vizsgálatokkal már magzati korban látszik a rendellenes agyfejlődés, ami genetikus eredetű, és még néhány környezeti tényező hat rá, de érdemben nem befolyásolható. Sajnáljuk a súlyos (SNI) autista gyermeket nevelő szülőket.”
A genetika mindenekfelett, az maga az Isten, a betonba vésett mindenható Szentírás. Apropó, ha már így van, miért nem vizsgálják meg idejekorán protokollszerűen genetikára is a gyerekeket? Ja, igen, bocsánat, elfelejtettem, állítólag megvizsgálnak mindenkit, legalábbis tudormányos betegségügyi távdiagnózissal mindenképpen. Tehát akkor van az agyfejlődési rendellenesség, ami egy állapot, és kész, fogadjuk el, hogy ott van. Hogy miért van ott, milyen előzmények vezettek hozzá, azzal nem kell foglalkozni, okok és folyamatok nem érdekesek. A hivatalos tünetelnyomó betegségügy úgysem tudja kideríteni, és ez elég is neki. Csak azt hirdetik, hogy a génhibákat, génsérüléseket nem okozza semmilyen környezeti ártalom vagy orvosi invazív beavatkozás. Csak úgy poénból, tudormányos véletlen egybeeséssel létrejönnek, senkinek és semminek semmi köze hozzájuk.
És nem tudnak megváltozni, a létrejöttükhöz hasonlóan poénból megjavulni; tehát felesleges bármit is változtatni az életünkön. Epigenetika sem létezik, és nincs olyan, hogy életmóddal / komplex holisztikus oki detox kezeléssel / egyebekkel kikapcsolunk sérült géneket. Mindenki, aki mást mond, kamuzik. Az életmóddal / komplex holisztikus oki detox kezeléssel / történő génjavításról beszélni pedig egyenesen szemfényvesztés. A hivatalos tünetelnyomó betegségügy atombiztosan megmondja a tutit, mert az égvilágon mindent feltérképezett már az emberi lény működéséről (milyen dolog már, hogy nem hiszünk el neki csodáló áhítattal mindent?). Soha nem fordult még elő olyan, hogy állított valamit, aztán pár év múlva az ellenkezőjét hirdette. Ezért nincs egyre több gyógyíthatatlan beteg ember sem.
A genetika kizárólagos felelőssége miatt az orvos fel van mentve az alól, hogy súlyos (SNI) autisták életének javításával, személyre szabott kezelgetésével bajlódjon. Az nagyon nagy macera. Elég, ha sajnáljuk őket. A súlyos (SNI) autista alvászavarral sem kell foglalkozni. Ha egy gyerek minden éjjel sokszor felkel és keservesen sikít, közben pedig például messze nem orvosi tankönyv szerinti az anyagcsere végterméke, az legyen az ő baja! Nem kell neki minden lehetséges nil nocere eszközzel segíteni, például számára megfelelő étrenddel, hogy jobban tudja magát érezni. Mert ha valaki hibás genetikájú, annak nem jár a nil nocere ellátás. Mégis, kinek adnák el a Ritalint, ha mindenki egész-séges lenne?
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése