Tehát akkor a gyerekorvos által a gyerekkori 3 éves státuszon javasoltakat sorra véve:
Nevelési tanácsadó, pedagógiai szakszolgálat
A nevelési tanácsadó említése folytán az a kép jelent meg a lelki szemeim előtt, hogy az egy olyan hely lehet, ahol nevelési tanácsokat adnak. Meglepő módon. Nem tudtam, mit gondoljak róla, még nem voltam ott. Ezt követően rögtön végig is pörgött a fejemben annak a kupacnyi gyereknevelési könyvnek a tartalma, amit elolvastam ezen életem során. Nagy szükségem volt rájuk, újra kellett tanulnom egy sor dolgot. A felmenőim és a rokonságom sajnos nagyon nem álltak a helyzet magaslatán a gyerekbarát de mégis határozott nevelés terén, és akkor még finoman fogalmaztam. Már alsó tagozatos iskolás koromban megtaláltam Benjamin Spock egy könyvét a szekrényben, és bújtam. Én olvastam egyedül a rokonságból, senki más… Aztán jött a többi könyv, a leghasznosabbak közülük:
- Elaine N. Aron: Szuperérzékeny gyerekek
- Adele Faber – Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
- Adele Faber – Elaine Mazlish: Testvérek féltékenység nélkül
- Ranschburg Jenő: Szülők lettünk
- Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak
- Popper-Ranschburg-Vekerdy: Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek
- Susan Forward: Mérgező szülők
- Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi
- John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz!
És így tovább.
De már nem nagyon van szükségem rájuk, tudom, amit érdemes tudni. Be is sokalltam a tanácsoktól! Mit mondhatnak még nekem ebben a témában, már így is szétdurran a fejem! És a gyakorlat azt mutatja, hogy annyira nem nevelem rosszul a gyerekeimet, a neurotipikus nagyobbik például sok ember szerint ritka kiegyensúlyozott és jól nevelt gyerek! A kisebbiknél valami más működési zavar állhat a háttérben!
