2016 nyár végén, őszén járunk a történetünkben. Ekkor az érintett 4 éves lett, és fél éve folytattuk a súlyos (SNI) autizmus homeopátia alapú, komplex integratív kezelését a Dr Tinus Smits módszer elvei szerint. Mivel nyár végére (tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeeséssel...) nappalra végre kialakult a szobatisztasága, és még egy sor meglepő, orvosilag lehetetlen változást produkált, felvették a normál állami óvodába. (Előtte tettünk egy kört a Waldorfnál is, de ott azt a feltételt kaptuk a felvételhez, hogy mondja: „én, enyém” – ettől sajnos akkor még messze voltunk.) Az időszakban történteket szintén a jegyzeteimből idézem fel, mert szerencsére ez is régen volt.
 |
| Dr Tinus Smits módszer: hullámvasút egyre magasabbra (freeimages / children-s-ladder-1211925) |
Húha, mi lesz itt? Elbújásból barátkozás
Az első, nyári óvodás szülői értekezleten elmondtam az óvónőnek, hogy milyen problémákkal küzd a gyerek. Meglepődött, neki eddig nem szóltak erről – pedig a szakvéleményt megkapta az óvoda… Végül elfogadta a helyzetet, mondván, oké, akkor „lesz egy ilyen gyerekünk”. Aztán közvetlenül az ovikezdés eljött hozzánk is családlátogatásra. Az érintett először elbújt az óvónő elől az asztal alá, aztán fokozatosan előmerészkedett, a végén elkezdett vele kávézni, barátkozni. (Hozzáteszem: ekkor még mindig nem nagyon beszélt.) Az óvónővel mindketten jól meglepődünk: mi a fene?
Beszoktatás bonyodalmakkal - a Tinus Smits módszer nehézségei
A beszoktatás egy hete alatt az idegrendszerem egy kicsit megtépázódott. Az érintett például nem volt hajlandó magától kezet mosni; nem engedte, hogy megmossuk a fogait; és nem volt hajlandó felvenni normál alsóneműt. Amikor rá akartuk adni, előfordult, hogy alsónemű nélkül szaladt el előlünk a csoportszobában. Ez előtte nyáron nem volt nagy probléma, de ősszel már igen…
Első ősz az óvodában: ellentmondásos fejlemények
Egész ősszel folyamatosan akadtak gondok vele, de, tudatában az állapotának, elviselték őt. (Nem tudok nekik eléggé hálás lenni ezért.) Emellett pedig (micsoda tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeesés) ekkor is folyamatosan meglepő változásokat is tapasztaltunk nála. Mivel súlyos krónikus óvónőhiány volt/van (ahogy az ingyen óvónős írásomban már bemutattam), délig vállalták a felügyeletét. Ebéd után minden nap haza kellett vinnem… Éljen a munkát kereső szülők igazi családbarát állami támogatása…
- A nehézségeket többnyire a krónikus tünetek komplex integratív oki kezelése során törvényszerűen megjelenő átmeneti tünet felerősödések okozták. Például egyes homeopátiás szerek bevétele utáni napokon az érintett az óvoda udvarán megvadult, rugdosott, verekedett, szórta a homokot, mindenhol motorozott, nekiment a gyerekeknek, egyszer el is csavargott. A csoportszobában csörömpölve játszott, kiborított mindent, dobálózott a kockákkal, rombolt, dobolt, egyszer az ablakba is felmászott. Azzal kezdte a napjait, hogy a leszórta a játékokat a galériáról a kosárból (a nagyon türelmes és nagyon együttérző csoporttársai pedig összeszedték…). Az evésben nagyon finnyáskodott és válogatott, a számára nem szimpatikus falatokat kitette az asztalra. Előfordult olyan is, hogy reggel az ovinál hirtelen küzdeni kellett vele, mert a végsőkig tiltakozott a bemenés ellen; és a délutáni alvásnál felriadt… (Az alsónemű téma végül azzal oldódott meg, hogy másfajtát adtunk rá, azt már elfogadta. Éljen a szülői kreativitás.)
- És meglepő változások például: képessé vált puszit adni, megsimogatott csoporttárs gyerekeket, beleült az óvónénik és a dadusok ölébe. Elkezdett együttműködni, részt venni egyre több tevékenységben, gyurmázott, ragasztott, asztalt terített. Miután lecsengtek az átmeneti tünet felerősödések, kenyérre kenhető kezesbárány lett. Gyorsabban reagált, ha szóltak neki. A jelzések szerint látszott rajta, hogy nagyon próbál nyugodtabban viselkedni.
Első ovis ősz itthon: ellentmondásos fejlemények
 |
| A hosszú távú eredmény érdekében megküzdöttünk az átmeneti tünet felerősödésekkel (freeimages / kick-fighting-1528974) |
- A tünet felerősödések minket sem kíméltek. Egyes homeopátiás szerek bevétele után az érintett (otthon is) nagyon virgonc lett, körbe pörgött a tengelye körül, sikítozott, ugrált rajtunk, hirtelen mozdulatokkal lekönyökölt, letérdelt minket, belénk verte a fejét. Jöttek a „szokásos” furcsa hasmenések (vajon mit mutatna ki a vizsgálata? Elhalt patogén bélflórát?); az éjjeli felriadás, szipogás, nátha, köhögés, … De ezeket valahogy át kellett vészelni (méghozzá lehetőleg legális tudatmódosító szerek nélkül) nekünk is, mert:
- Hasonlóképpen jöttek a meglepetés változások, főleg a szocializációt érintően. Az érintett elkezdett együttérzést tanúsítani, együttműködni. Az utcán közlekedéskor rámutatott az ismerős gyerekekre, integetett nekik. Ha szembejöttek emberek a szűk járdán, elengedte őket: félreállt és félrehúzott engem is. Elkezdett szirénázó autókat utánozni, énekelni. Új szavakat és új gesztusokat produkált; például, ha megkérdeztük tőle, hogy ki az a Henci, magára mutatott. Bevásárlás után eltette a helyükre a vásárolt holmikat, és ha kérdeztük tőle, hogy ki tette el őket, magára mutatott. El akart menni a testvérével egy születésnapi buliba. Elfogadott új tárgyakat, pl poharat, cipőt, nem ragaszkodott szélsőségesen a tönkrement és balesetveszélyes holmijaihoz. Például ha lehoztam a padlásról a tesóról maradt ruhákat, cipőket, kíváncsian felpróbálta és hordta is őket! (Viszont utóbb, lomtalanításkor megtaláltam a lyukas cipőt, és szemléltető okulásként lefotóztam...) Éjjel már magán hagyta a takarót, nem rúgta le, mint ahogy egy speciális tápanyagos detoxikáló tapaszt is engedett már magára ragasztani, amit ekkoriban használtam nála. Már nem kellett neki apróra vágni a kenyeret, megette nagyobb darabban is. És volt rendes széklete is – a tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeeséses hasmenések mellett.
A füle sajnos egyelőre nem változott tovább, hiába csináltuk végig addigra a fül-orr-gégész kúráját.
Oké, akkor most, hogy jön a téli szünet, eljött az ideje, hogy kiderüljön, mit műveltek a gyerekemmel a gyerekkori kötelező oltások…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése