Autista gyermek integrálása, általános iskola 1. osztály 1. félév: rezeg a léc – kezelés #19

Az előzőekben azt írtam, hogy nem nagyon van dokumentációm az iskolás évekről. A jegyzeteim egy részét egyébként is valóban elnyelte a technika garázdálkodó ördöge. Találtam viszont máshol, másmilyen jegyzeteket, pedagógiai és fejlesztős jellegűeket, tehát mégiscsak tudok mire támaszkodni a már csak enyhén autista gyermek integrálása bemutatásában.

Tehát ott tartok, hogy elérkezett 2019 szeptembere, és a beintegrálás a normál iskolába. Amire évek óta készültünk. Az érintett éppen betöltötte a 7. életévét.

Az első napokban, hetekben nagyon izgultam, sok volt a kihívás. Rezgett a léc, vártam, hogy mikor hívnak fel, hogy nem bírnak a gyerekkel. Már az első nap reggelén is, az évnyitós tömegben ugye meg kellett keresni a még nagyrészt ismeretlen osztályt. Ez sima idegrendszerrel sem egyszerű se elsősnek, se szülőnek. Szerencsére a tanítók és a feliratos táblák támpontot jelentettek; és nálunk az is, hogy az iskolát már ismertük a nagyobbik, neurotipikus gyerekem révén. Csak az első héten lehetett bekísérni az elsősöket az iskola épületébe, utána a szülőknek a főbejáratnál kellet a gyerekeiktől elbúcsúzniuk. Így működik ez az iskola a tömeg és a káosz csökkentése érdekében. Tehát a delikvensnek a lelkére kellett kötnöm, hogy amíg még nem ismeri meg jobban az osztálytársait, mindig a tanítóit keresse. Ez szerencsére sikerült is neki. És a fülbefogó angyal osztálytanítónk mindig megmentette a helyzetet. 

Lemaradások behozása, kommunikáció fejlesztése és finomhangolása… autista gyermek integrálása

Autista gyermek integrálása:
a matek jól megy (saját fotó)

Mivel ugye ekkor még csak 2 éve, 5 éves korában indult meg az érintett beszédfejlődése, be kellett vele hozni a kommunikációs lemaradást. Sok mindent meg kellett szoknia, tanulnia, hogy el tudja mondani, hogy mi zavarja, mit nem tud, és tudjon kérdezni. Sokat kérdezgettük őt, hogy mi jár a fejében, mi az, ami bonyolult, sok és nehéz neki. Sokat beszélgettünk vele arról, hogy hogyan működik az iskolás élet. 

Sokszor sokáig kereste a megfelelő szavakat, és hangosan beszélt, nem tudta szabályozni a hangerőt beszéd és játék közben. Sokat vissza is kérdezett. Beszédét sokan még nehezen értették, sok volt a hanghiba. Beszédkésztetése akkor is nagy volt, most is az, felnőttekkel, társakkal könnyen létesít kapcsolatot, közvetlen. Konfliktushelyzetei abból adódtak, hogy bizonyos szituációkat, játékok szabályait akkor még nem jól értelmezte.

Koncentrálóképesség, kudarctűrés, feladattartás erősítése

Gyorsan megjegyezte a megjegyezni valókat, de az első két évben csak nehezen és csak rövid ideig tudott figyelni a tanórákon. Olvasásban már az első héten tanultak 2 betűt, azokat egy reklámújság címlapján megmutatva fel is ismerte. Az első olvasási kísérletnél hibátlanul olvasott, viszont a másodiknál már „nem tudom” volt a reakciója, teljes rövidzárlattal…

A kudarctűrő képesség és a feladattartás, mint pedagógiai fogalmak, az első két évben még gyengék voltak nála. A csapatos (frontális) és önálló munkába nehezen vagy egyáltalán nem lehetett bevonni. A feladatmegoldásokban segítséget igényelt, főleg páros munkaformában (tanító – Ő) tudott jól teljesíteni. Ha számára tetsző, egyszerűbb rutin feladatot kapott: rajzosakat, másolásokat, összekötőseket, segítséggel megcsinálta őket. A gondolkodtatóbb, összetettebb feladatoknál gyakran elakadt. Ha nem sikerült valami, elszomorodott, kilépett a feladathelyzetből és kedvét vesztve feladta, gyakran sírva fakadt. Majd amikor megkapta a kellő segítséget, visszanyerte az önbizalmát és megoldotta a feladatot. A versenyhelyzeteket nehezen viselte; ha a tanórán, egy játékban vesztett, sírt, időnként a pad alá bújt. Biztatásra könnyen visszaterelhető volt. Gyakran várt (kapott is) megerősítést, biztatást - Ugye ügyes vagyok? 

Amikor elfáradt, a ceruzával vagy bármi egyébbel játszott és halk monoton hangokat hallatott. Kérésre abbahagyta, de egy idő után újrakezdte (nem szándékosan zavarta az órát). Ez zavaró volt a padtársának, ezért egy idő után előre ültették, aztán később szereztek neki egy egyszemélyes padot is, ami hasznosnak bizonyult.

Időnként a saját világába zárkózott, de onnan könnyen kizökkenthető volt.

… és ami a nehézségek mögött van

Például a cipőkötés gyakoroltatással
nem akartam még tovább stresszelni.
Amikor be kellett kötnie
az ünneplő cipőjét,
megoldotta a maga módján.
Alig tudtam kibogozni. :-)

Ha ezek mögé néztünk, találtunk érdekes dolgokat. Például az érintett időnként azért makacsolta meg magát, akadt el, adta fel, keseredett el, esett kétségbe, és ijedt meg, mert nem értette egy-egy ismeretlen szó jelentését (és megkérdezni sem jutott eszébe). Például egy matekórán használt tanulós mondókában megzavarta őt a „kútkáva” szó. Ugye nem egy hétköznapi szó a városi nyelvhasználatban… még egy felnőttnek sem. Mondtam neki, ilyenkor kezet fel, bátran kérdezze meg, hogy mit jelent. 

Aztán voltak indokolatlan félelmei is, amikben meg kellett őt nyugtatni sokszor. Például mi lesz, ha elrontja. Félt, hogy elrontja, azért nem is akarta csinálni. Aztán ezt tisztáztuk vele, hogy mindenki el szokta időnként rontani, amit csinál. Még a Thomas rajzfilmsorozatban a mozdonyok is elrontják. Aztán mindig helyrehozzák, helyrejön valahogy. A lényeg, hogy törekedjünk a kijavításra.

Tanulják egymást; minden jó, ha jó a vége

Az autizmusban kevésbé járatos osztálytanító néhány hét iskolába járás után félrevont engem, és mondta, hogy életében nem félt még gyerektől ennyire, mint az enyémtől. (Meg tudom érteni...) Mert a delikvens többször is nagyon megmakacsolta magát és nem akart vele együtt dolgozni. De végül egész jól sikerült megtalálnia vele a hangot, és most nagyon ürül és nagyon büszke magára.

Pffff. Halleluja! Én is nagyon büszke voltam rájuk! És megint egy szikla esett le rólam.

 

Utóirat: Például a cipőkötés gyakoroltatással nem akartam még tovább stresszelni az érintettet. Amikor be kellett kötnie az ünneplő cipőjét, megoldotta a maga módján. Alig tudtam kibogozni. :-) Szereti ezt a cipőt, mert olyan akar lenni, mint az apja. Öltönyös irodakukac. Focizott is benne. Régebben nem volt ám ilyen divatozás, meg hogy „apára akarok hasonlítani”. Volt az a lyukas orrú cipő, amit jelképnek választottam a Face oldalamhoz, azt jónapot.