2019. nyár elején járok a történetünkben, az integrált normál iskolás indulás előtt 3 hónappal. Épp egy különleges fül-öngyógyulást támogató kúra közepette voltunk. ReCovering Hand craniosacralis „masszázzsal” és reiki szerű testkezelős biomelegítéssel, ezek testi távolhatását is kihasználva, a vese esetleges öngyógyulását is segítve üzentünk hadat a maradék idült savós középfülgyulladásnak és túlhallásnak (hiperakuzisnak). Mivel nem akartam invazív tünetelnyomó tudormányos betegségügyi orvosi kínzásnak kitenni az érintettet, meg kellett próbálni a savós fülgyulladás műtét nélküli megoldását.
2019. július elején újra el kellett mennünk a gyermekkórházba fül-orr-gégészeti kontrollvizsgálatra, más miatt (a maradék beszédakadályok feloldása érdekében nyelvfék ellenőrzés, hogy jól sikerült-e felmetszeni néhány hónapos korban… - egyébként nincs vele további teendő). És ha már ott voltunk, megnézték a rakoncátlan füleket is.
A vizsgálók legelőször azt kérdezték, hogy mit csinálunk ezzel a gyerekkel, hogy ilyen együttműködően felmászott a vizsgálóasztalra. (Súlyos SNI) autistákra ugye ez nem jellemző.
Savós középfülgyulladás műtét nélkül elmúlt, és még a hallás is tovább javult, a decibeltartomány nőtt (saját fotó) |
Savós fülgyulladás műtét nélkül: mégiscsak működik a komplex integratív „áltudományos faxság” (?)
Már a fülvizsgálat közben éreztem egy olyan hangulatot a levegőben, hogy tetszik nekik a látvány, nincs itt semmi látnivaló kéremszépen, minek hozta ezt a gyereket ide?
Beigazolódott az, amit túl szép ahhoz, hogy igaz legyen módon, de már gyanítani lehetett az előző hetekben gördülékenyebbé vált kommunikáció folytán. Merthogy megállapították, hogy normálisan működik, teljesen egészséges a füle, azaz elmúlt az idült savós középfülgyulladása.
Ezen életében először lett ilyen vizsgálati eredménye. (Ugye már a sokadik tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeeséssel…)
Ezt nem hiszem el!
Akkor nem kell a gányolós fültubus!!!
Utána ott sírtam a kórház előtt az utcán. Persze az örömtől. Földöntúli boldogság!
Megtérült a sok kapacitás befektetés! Nem lesz maradandó halláskárosodása sem, nem fenyegethetnek már ezzel a tünetelnyomó tudormányos betegségügyesek! És nem fog úgy sem járni, ahogy én jártam 5-6 éves koromban, amikor a barbár torokmandula műtét egy életre szóló traumát okozott, és még ennek a feloldásán is dolgoznom kellett! Több éves (egyébként teljesen felesleges és abszolút elkerülhető) szenvedést zárhatunk le!
Most már tényleg jöhet az integrált iskola!
A túlhallás elmúlt, a savós fülgyulladás műtét nélkül elmúlt, nem kell az építőmunkás fülvédő! |
Az eredmény mindazonáltal tartós is lett, az idült savós középfülgyulladás és a túlhallás nem jött többet vissza. Lehet a delikvens mellett énekelni, lehet menni vele zajosabb helyekre, koncertre. Jól viseli az augusztusi tűzijátékot és a szilveszteri durrogtatást is (még akkor is, ha azok valóban ember- és állatkínzók, élővilág károsítók…). Szabadon mehet úszni is, amit úgy szeret. Nem kell befogni a fülét, nem kell építőmunkás fülvédő! Legalábbis fülműködési zavarok miatt nem.
És akkor nézzük tovább, milyen feladatok várnak még ránk, mi a következő lépés. Mert még bőven akadt mit igazítgatni. Közvetlenül integrált iskolába indulás előtt, 2019 tavaszán vizsgálták meg az érintettet a nevelési tanácsadóban (a „szakértői bizottságnál”) és volt egy szép listánk a feloldani való nehézségekről, behozni való lemaradásokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése