2020 elején tartunk az öngyógyulási - felzárkózási történetben. Túléltük az első osztály első félévét. Indulásnak egy kis mazsolázás az első félév végi hivatalos dokumentumokból. Ebből lesz egy kis rálátás, hogy a komplex holisztikus oki kezelés után – közben a már csak enyhén autista gyermek az iskolában hogyan tud működni.
ADHD: most akkor van, vagy nincs? Összevissza kavarodás
Újabban akadt némi bizonytalanság a tekintetben, hogy mi a helyzet a figyelemzavaros hiperaktivitással (ADHD-val) az érintettnél. Még az első félév vége előtt esedékes volt a következő hivatalos diagnosztizáló pszichológusi felülvizsgálat. A pszichológus a fülvizsgálókhoz hasonlóan észrevételezte, hogy nem tudja, mit csinálunk ezzel a gyerekkel, de nagyon szépen alakul. ADHD szerinte alig van már, de ezt majd külön megvizsgálja majd tavasszal, ha igényeljük. És ha tényleg nincs, leveszik a diagnózist… És ha az autizmus is tovább fog tisztulni, pl. a beszéd fejlődik, azt a diagnózist is módosítani kell majd. Lehet, hogy asperger kódot fog helyette kapni. (Habár szerintem ez csak alibi lenne, hogy maradjon valami, nehogy le kelljen venni teljesen a diagnózist. Nehogy kiderüljön, hogy habár a tünetelnyomó betegségügy igazitudormányos nemfaxságai nem működnek, de egy súlyos (SNI) autista gyerek a megfelelő módokon – kezeléssel - kíséréssel, „áltudományos faxságokkal” mégiscsak meg-öngyógyulhat…)
 |
| Autista gyermek az iskolában - olvasástanulás Meixner módszerrel (saját fotó) |
Ezzel szemben az alapozó tornát tartó fejlesztő pedagógus azt jelezte nekem, hogy ő látott már ADHD-s gyerekeket, szerinte a delikvens nem ADHD-s, sosem volt az… Oké, nem látta, hogy milyen volt 2-3 évvel ezelőtt, de például az alapozó tornában ekkor kimondottan rugalmas volt és pontosan csinált mindent.
Mindenesetre éljen a szakemberek egyetértése! Sikerült őket jól megzavarnunk?
Első félév végi tanítói visszajelzés, értékelés – autista gyermek az iskolában
Válogatok belőle, csak a fejlesztendő témákat – azaz, ami jól ment, azt kihagyom.
Magyarból kisebb hibák voltak a tanult betűk felismerésében és megnevezésében, szövegértésben, képek nevének leírásánál, tollbamondásnál, vonalvezetésnél. Matekból kevés hiba volt az összeadások és kivonások 10-es számkörben végzésénél, a számok bontásánál. Feladat megoldási tempója lassú, órai teljesítménye hullámzó volt. Az eszközökkel: korong, pálcika, színes rúd - inkább játszott, nem tevékenykedett velük. Énekből a dalokat nem mindig énekelte szívesen, gyakran befogta a fülét (pedig ugye az idült savós középfülgyulladása már elmúlt…). Időnként zaklatottabb volt a lelkiállapota, ilyenkor hangokra érzékenyen reagált. Kevés hiba akadt a tanult ritmusértékek, ritmusképletek felismerésében. Technikából bizonytalan volt az eszközhasználata, munkadarabjai esztétikai szempontból kifogásolhatók voltak. Gyógypedagógiából fejlesztendő volt a szem-kéz koordináció, a Gestalt-látás, alakállandóság, alak-háttér, térbeli helyzet.
Összességében szépen beilleszkedett a közösségbe, társaival kereste a kapcsolatot. Voltak időszakok, amikor csendesen elvonult és magában játszott, ilyenkor hangokat adott, elmélyülten magába zárkózott.
Integráció összetevői a gyakorlatban, avagy különleges szerencse az iskolával
Amikor egy enyhe autista gyermeket integrálnak egy normál általános iskolába, mindenfélét előírnak, hogy hogyan kell vele bánni, hogyan kell őt tanítani. Például lehetőleg kis létszámú osztályba kerüljön, hogy minél kevesebb inger érje az érzékeny idegrendszerét… Itt az érintettnek sem volt az igazi a 26 fős osztálylétszám, de még mindig sokkal jobb volt, mint más helyi általános iskolákban, a körzetesben is szokásos 30 fő. És itt ugye lett egy fülbefogó angyal fejlesztő pedagógus osztálytanítónk. Ő például az osztályt Meixner módszerrel tanította olvasni, ami azért hasznos, mert ezzel a diszlexiás, olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek is meg tudnak tanulni. Ha akarnak, odafigyelnek és eleget gyakorolnak…
Előírás volt, hogy kapjon logopédiai foglalkozást, mozgásterápiát (esetünkben alapozó tornát) és általános gyógypedagógiai fejlesztést. Ezeket egész jól tudták is neki biztostani. Nem mindennapi dolog a lezüllesztett magyar oktatásban.
Egy normál iskolába integrált enyhe autista gyermeket kímélnek a közösségi szerepléstől, a frusztráló helyzetektől. Őt például az osztály előtt eleinte nem is olvastatták, nem feleltették, és nem írt velük együtt felmérőt sem. Ehelyett megírta egyedül más időpontban, például fejlesztő órán vagy napköziben. Viszont mivel ő aktív volt, szokott magától jelentkezni, és amikor ezt tette, akkor ki is hívták a táblához dolgozni.
 |
| Autizmus mozgásterápia karanténban esténként a friss levegőn: görkorcsolyázás, egyensúlyérzék fejlesztés, lejtőn legurulás (saját fotó) |
A megfelelő érzékenyítés is megtörtént, hála a fülbefogó angyal és alapozótornás tanítónőnknek. Ő nagyon odafigyelt a megfelelő osztálylégkörre, sokat érzékenyítette az csapatot, hogy a gyerekek elfogadják egymást, és a kicsit kilógó, kicsit más, felzárkózóban levő gyereket is. Nála nem volt csúfolódás, se kiközösítés, se piszkálás, se inzultálás, sem semmi hasonló, mert ilyenekért szigorú elbeszélgetést kapott az elkövetője.
Tanév végi karanténos helyzet: útvonal újratervezés, kényszerpihenő
Ezen tanév második féléve 2020 tavaszára esett, amikor is bejött a karantén és az online oktatás. Úgyhogy megint egy kicsit bonyolódott a helyzet, de szerencsére nem túlságosan. A kezdeti nehézségek után belejöttünk, átálltunk az otthoni online oktatásra. Az érintett egész jól viselte, részt vett a videótelefonos órákon, haladt a csapattal, ahogy tudott, megfelelő szülői segítséggel. A sikertelenségi elkeseredések itt még megvoltak.
Otthon kellett megtartani a fejlesztő foglalkozásokat is. Ennek az általános gyógypedagógiai részében is kapott online feladatokat, amiket ügyesen megcsinált az érintett. Az alapozó tornás fejlesztő pedagógusunk pedig először kiadta házi feladatnak a következő tornagyakorlatokat végezni, ahogy tudjuk: kúszás, mászás, gurulás, békaugrás, pók, rák, sántaróka, babzsákkal fejen járkálás. A lakásunk mérete és akkori „népsűrűsége” miatt sajnos ezeket kicsit nehéz volt kivitelezni, de igyekeztünk. Viszont szerencsére a friss levegőn tudtunk mozogni. 1 évvel azelőtt készült el a közelünkben egy hosszú bicikliút, ahol, és a közeli iskola akkor épp kihasználatlan parkolójában remekül lehetett kerekeken gurulni, esetünkben többnyire rollerezni, görkorcsolyázni. Amikor pedig kicsit enyhült a helyzet, a fejlesztő pedagógus magán úton, de meg tudta tartani az érintett gyerekeiknek az alapozó tornát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése