Homeopátia autoimmun betegségre: kellemetlen öngyógyulás AKUT szinten - kezelés #11

Még némi szemezgetés, mondhatni „napló” a 2018-ban íródott súlyos (SNI) autizmus kezelési jegyzeteimből. További kellemetlen tünet felerősödések és az utánuk következő meglepetés javulások, amik mellett nehéz elmenni szó nélkül. Így működik a homeopátia autoimmun betegségre - mert az autizmus is ide tartozik. Mindezt Dr. Tinus Smits komplex holisztikus elvei szerint.

Ismétlés a tudás anyja: az autizmus egy KRÓNIKUS, hosszú távú, autoimmun jellegű idegrendszeri fejlődési – működési rendellenesség. Ha ilyeneknél, azaz KRÓNIKUS szellemi-lelki-testi zavaroknál homeopátiát használunk szakszerűen, akkor a beindult és kísért öngyógyító folyamatok lefutása során KELL LEGYENEK átmeneti tünet felerősödések. Ilyen formában jönnek vissza AKUT, azaz heveny, rövid távú szintre a be nem fejeződött és/vagy a test belsejébe tünetelnyomott régi akut önhelyreállító folyamatok. Ott pedig LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE végighaladnak és befejeződnek. Ha nincsenek ilyenek, ha meg sem moccan semmi, akkor valószínűleg nem jól használják a homeopátiát és/vagy valami megzavarta a működését.

(Csak az ÚJ AKUT tüneteknél van az, hogy ha homeopátiát használunk szakszerűen, akkor gyorsabban és könnyebben lecsengenek a tünetek, és nincs átmeneti tünet felerősödés.)

Az időszak alatt az érintett végig kapta a megfelelő kúrákat egymás után az éppen aktuális állapotára, és hasonszervi szenzoros tornára is járt. Minden lehetetlen változás csak a nálunk szokásos sorozatos tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeesés műve...

Kiindulópont: 2018. nyár eleje - óvodai szakvélemény

"Feladathelyzetekben nehezen irányítható, kötött tevékenységekbe nehéz bevonni. Ami nem kedvelt a számára, otthagyja. Figyelme rövid ideig rögzíthető. Konfliktushelyzetekben gyakran megsértődik, nem mindig érti pontosan az adott helyzetet."
"Szemkontaktust felvesz, de nem kifejezetten használja kommunikációs céllal."
"Viselkedése nagyon impulzív, nehezen irányítható."

Homeopátia autoimmun
betegségre: egy ideje már
nem az a csoda, ha beszél,
hanem az, ha elhallgat
(Shrek című rajzfilm,
szamár)

És még:

    • Beszédben sokat ismétel kérdéseket, hiába válaszolok, még 3x megkérdezi ugyanazt.
    • Kajában még mindig extrém válogatós. Krumpli, tészta, kenyér, rántott hús, sajt, alma.
    • Mozgásában vannak bizonytalanságok.
    • Piszkálja a társait, de hogy miért, nem tudja megmondani.

2018. nyara – homeopátia autoimmun betegségre - a szokásos, először lefelé, aztán felfelé hullámvasút

Olyan volt, mintha nem lettek volna neki otthon, mintha köd lett volna a fejében (térben és időben nem volt eléggé orientált). Kiöntötte a házi szörpöket az üvegből, rátette a játszós deszkáját az apja munkahelyi laptopjára, ráült az ágyra ki nem törölt hátsóval, bevette a szájába az ollót. Hangoskodott, nagyon türelmetlenkedett és nagyon értetlenkedett. Akadtak testi tünetek is (hajnalban felkelés fülfájás miatt, stb.)…

Ülő helyzetben már nem húzta fel a térdeit a pólójába (valószínűleg zavarában), már nem krákogott hörgő módon, éjjeli fogcsikorgatás megszűnt.

Azelőtt mindig a ruhaujjába törölte a maszatos száját, hiába mondtam neki hatszázhuszonháromszor, hogy a szalvétába kell. Viszont a kúra egy fázisánál nem volt odarakva törlő, és már magától kért. És használta is. 

Amikor a komplex holisztikus szemléletű házi gyermekorvoshoz kellett mennünk adminisztráció miatt, és a testvére lába éppen be volt gipszelve házi baleseti előzmények folytán, és épp erről beszélgettünk, közbeszólt és beszámolt róla a gyermekorvosnak: "A testvérem belerúgott a fotelba." A gyermekorvos nézett egy nagyot: "Milyen szépen beszél! Teljesen más kisfiú, mint amilyennek megismertem!"

A nyári melegben végre sikerült leimádkozni róla a hosszú ujjút. Felvette a trikót is. 

Rokonok azt jelezték vissza, hogy egyre érthetőbben beszél az utóbbi hetekben. Habár még sok volt a beszédhiba, olykor nehezen értették a mondanivalóját.

Egy új kúra kezdete után pókjárásban kezdett el mászkálni. Éjjel felriadt és sikított. Pedig akkor már nem is volt vihar. Reggelfele is tiltakozott valami ellen álmában, hogy „nem akarom nem akarom”. Nap közben 2-3x újra felvette a hosszú ujjút, mondván, hogy fázik. 28 fokban. De elég könnyen sikerült levenni róla, nem tiltakozott.

2018. szeptember: a harmadik, utolsó ősz kezdete a normál állami óvodában

A szomszéd gyerekeket látva tollasozni akart, és sokkal kitartóbb volt, mint eddig. Az ügyetlenkedést is jól viselte: nem esett kétségbe az első melléütésnél, csak kb. a tizediknél. A sportáruházban pingpongozni kellett vele. 

Úgy eljátszott az óvodai csoportban, hogy észre sem lehetett venni, hogy ott van. Étkezésben még mindig extrém válogatós volt. Beszédben az ismétlések csökkentek. Az óvodaudvaron a délutáni melegben rövidujjúban hintázott és magyarázott a többieknek. Focizott is a csoporttársaival. 

Alvásnál nagyon ragaszkodott hozzánk, velünk aludt mindenáron az ágyunkban. Ha betettük az ágyába, 1-2 óra múlva felébredt és visszajött. Pedig már volt neki alvósátor is rajta. És most se nagyon rajzolt még.

Beszámolt a testvére balesetéről is
a házi gyermekorvosnak
(saját fotó)

Reggel észrevette, hogy kint köd van, és szóvá is tette. Induláskor további meglepő kommunikáció hangzott el tőle: „anya add ide ezt a szatyrot, majd én leviszem. Mi ez a sok cucc?”

Forgalmas út mellett befogta a fülét. Szaladt egyet, mellkasára tette a kezét és megállapította: dobog a szívem! Hangpancsi foglalkozáson ellent tudott állni a szomszéd helyiségben levő legóvonatnak.

1-2 boltban egyszerűen nem tudtam odafigyelni az eladóra, hogy mit mond, mert mellettem a „nembeszélő” súlyos (SNI) autista folyamatosan mondta a magáét. Akárhányszor szóltam neki ezért, hogy egy kicsit hagyja abba, falra hányt borsó volt. Olyan volt, mint a Shrek című rajzfilmben a szamár: már nem az a csoda, ha beszél, hanem az, ha elhallgat. :-D

Vendégségben egy alkalommal nagyon fafejűen és akaratosan viselkedett. Ücsörögtünk az udvaron, beszélgettünk, a gyerekek is eljátszottak, de ő mindenáron be akart menni a házba, hiába mondtam neki, hogy itt kint is van játék, és jó idő van, kint kell lenni. Aztán lecsengett ez a fafejűség. Könnyen elfogadta, hogy a Jézuska fogja hozni a 20 ezres vonatkészletet, most nem vesszük meg.

A Zene világnapján gyerekfelvigyázó híján vele mentem az iskola templomi hangversenyére. Ott nagyon szépen viselkedett, csitította a hangoskodó kisebb gyerekeket. Koncert után viszont az utcán énekelt menet közben magában. Jó hangosan. Tisztára mint egy alkesz.