Út a súlyos (SNI) autisták igazi öngyógyulásához (és valódi lényéhez); avagy "A szikra"

Különcmagam minden életbarát módszerre és eszközre nyitott vagyok, ami segít egy (kínszenvedéses) "állapotot" [pl. a súlyos (SNI) autizmust] hosszú távon is megoldani, vagy legalább élhetőbbé tenni. Emellett szigorúan elvárom, hogy a módszer / eszköz NIL NOCERE legyen. Azaz NE ÁRTSON, ne okozzon hosszú távon még nagyobb és még további kínszenvedést senkinek, csak amennyit az igazi, tartós öngyógyulás érdekében nagyon muszáj elviselnie. (Például a Ri..lin legális tudatmódosító szer az bőven ÁRT, tehát erősen felejtős…) Ha ártalmas kezelést veszek észre valahol, minimum szólok, akár a lehető legtöbb érintettnek. Túl sok volt már az ártalmas (és eredménytelen...) kezelésekből személyesen nekem is, a környezetemnek is, és úgy általában az emberiségnek is. Ezért jött létre ez az írás / blog… 

"Az első, hogy ne árts!" (wikipédia)

Ezek miatt, sok ígéretes szakmai forrást átnézek, elolvasgatok. Hátha találok bennük valami kellemes és használható lehetőséget, amire eddig még nem gondoltam. A szakmai források közül többnyire kihagyom a tünetelnyomó tudormányos "szakértők" gyógyulhatatlanság megmagyarázásait, amik maximum elrettentő példának jók. Pl. hogy "ez meg ez a (tünetelnyomó betegségügyi invazív) beavatkozás tutibiztosan nem járult hozzá az „állapot” kialakulásához", és "ezen az „állapoton” nem lehet segíteni, ezzel együtt kell élni", stb. stb. Ilyen csőlátó szenvedéspárti felfogással tényleg soha nem fogják kideríteni az igazi oko(ka)t, és megoldani sem fogják (őket)! Jómagam szeretném megtartani a (szemfényvesztő placebó) életbarát nézetemet, mert ez hozta meg nekünk is a (tünetelnyomó) orvosilag lehetetlen változást. Úgyhogy a hivatalos mindentudó tünetelnyomó betegségügyi tudormányos "szakértőket" inkább hagyjuk.

Ilyen alapokkal nyomott a kezembe egy családi barátunk 2017 nyarán egy könyvet.

Kristine Barnett: A szikra (avagy, különleges autizmus fejlesztési lehetőségek)

A szerző a saját súlyos (SNI) autista gyerekének a világra való kinyílási folyamatát, és a családjukkal eközben történteket írja le benne. Szép hosszú és részletes esettanulmány... Bár sokan kritizálják és "bulvárosnak" tartják a könyvet, nekem tetszett. És nem a (kényszeres-mániás-rögeszmés tanulós) zseni-lét istenítését, és erőn felüli támogatását tartom benne a legfontosabb mondanivalónak… hanem a következő 3 dolgot:

1. Szeretetben általános egyensúly, általános egyensúlyban fejlődés

Megerősít abban, hogy mindenkihez olyan témával, és úgy lehet igazán kapcsolódni, akkor és ott; ami és ahogy őt ÉRDEKLI, amit SZERET, akkor és ott. Ez fokozottan érvényes aktuálisan kényszeres-mániás-rögeszmés rugalmatlan gyerekekre. Így hiába próbálják meg például labdákkal vizsgálni, fejleszteni, macerálni az SNI gyereket, attól ő csak stresszelni fog; az neki többet árt, mint használ, ha ő például a járművekre nyitott. Ezért, legalábbis kezdetben, valahogyan a járműveket kell használni nála mindenhez! Például a hallásvizsgálatnál azt kell kérdezni, hogy „melyik füledbe dudál az autó?”, látásvizsgálathoz pedig vonatos táblát kell használni, stb. stb. A többi dolog jöhet majd később, amikor már kevésbé fog ragaszkodni tárgyakhoz!

Kristine Barnett:
A szikra

(Szakmai megjegyzés: így fog tudni az érintett igazán öngyógyulni is; mert az általa szeretett környezetben nagyobb biztonságban fogja magát érezni, megnyugszik, és jobban általános EGYENSÚLYBA kerül. Az általános egyensúlyban levő, paraszimpatikus állapotú idegrendszer a legeslegjobb öngyógyulási alap! Észrevételezem továbbá, hogy a fejlesztés szóban is érezhető egyfajta erőszak. :-( Sokkal szerencsésebb lenne fejlődéstámogatásnak, háttérbiztosításnak, stb. hívni, és ennek megfelelően is végezni. Csak amit az érintett szeret, és amit még a támogatói is képesek neki biztosítani! És semmi sem mehet a kikapcsolódás rovására. Mert különben úgy jár az érintett, mint az az úszó, akinek vasárnap is mennie kell edzésre, aztán a túlhajszolástól nem tud regenerálódni, kiég, és a versenyen nincs sehol. Noha a képességei meglennének rá.)

2. Találékonyság az élet megjavítója

Sok kreatív ötletet tartalmaz, hogy milyen módosított (és módosítva is mókás) fejlesztő játékokat lehet (nemcsak) SNI gyerekekkel játszani, pl. seprűhokit…

3. A gondozó foglalkozzon magával is!

Visszaigazolja, hogy a súlyos tünetek (szellemi-lelki-testi működési zavarok, betegségek) általában nem jönnek csak úgy, egyik percről a másikra, az anyatermészet, a mikrobák és a gének aljas tréfájaként. Főleg nem fiatal korban. Nagyon sokszor HOSSZÚ IDEGI TARTÓ / SÚLYOS TÚLTERHELÉS, a teljeskörű egyensúlyból való kiesés, ÖNROMBOLÓ ÚT szükséges hozzájuk. Ezt az utat a szerző a saját magánál szerencsére észre is vette, miután 30 évesen stroke-ot teremtett magának. (És itt is megmutatkozik, hogy milyen drasztikus szellemi-lelki-testi túlterheltségnek vannak kitéve a súlyos (SNI) autista gyermeket nevelő családok, és ezért muszáj minden nil nocere lehetőséget megragadni a jelenséggel való életbarát és valóban eredményes megbirkózáshoz!)

Ajánlom sok szeretettel. (Szigorúan és csakis Dr. Tinus Smits kezelése mellé, nem helyette!) Erre a linkre kattintva meg is rendelheted a Libritől.

A könyv olvasásakor elhatároztam, hogy, bár eddig is jártam mondhatni muszájból vonatozni az érintettemmel, most már kifejezetten oda fogok figyelni, és "terápiás", általánosan kiegyensúlyozó - ellazító vonatozásokra fogunk menni. Amíg meg nem unja. Legalább használjuk valami valóban értelmesre az utazási kártyát… Nem véletlenül van kedvezményes belépőjük autista szervezeteknek a Vasúttörténeti Parkba…

 

KATT A KÉPRE! Igazi test-tápláló gondoskodás a gondozóknak:
minőségi, különleges WTN multivitamin komplex