2022 őszénél tartunk az öngyógyulási - felzárkózási folyamatunkban. Integrált általános iskola 4. osztály. Ez az év már egész laza volt, semmi különös. Nagyjából az egész az intenzív társasági életről szólt az immár kamaszodó és már csak enyhén autista világában.
Folytatódott, és még fokozódott is az előző évben elkezdődött iskola utáni fáradtgőz-leeresztős játszóteres bandázás. A csapat ekkorra kicsit megunta a fára mászást, így a közelben lakó szülők hoztak focilabdát, azzal játszottak a gyerekek. Mi kísérő felnőttek pedig jókat beszélgettünk eközben. Itt is rácsodálkoztam, hogy milyen jól megy a delikvensnek a foci. Még gólt is rúgott, és egyre kevésbé keseredett el, ha esetleg éppen nem sikerült valami.
Buli van a suliban - és máshol is
Az iskolában egyre jobban kibontakozott. A napköziben szoktak rendezni érdekes programokat, például „tehetségkutató versenyt”. Ezek napjain délután alig lehetett hazacsalogatni, ott felejtette magát, mert nagyon tetszett neki, be is állt szerepelni. Például egyik alkalommal rögtönzött szöveget, verset mondott a fülbefogó angyal tanító néninek az udvaron, mindenki előtt. Lett belőle némi öröm-sírás-rívás… A pedagógusok nagy részével ekkorra közelebbről is összebarátkozott, a nevükkel összekapcsolva köszönt nekik az utcán, ha összefutottunk valakivel közülük.
A már csak enyhén autista kamasz közösségi szemétszedésen viszi a gyűjtőzsákot - ez is "falusi fejlesztés" a friss levegőn (saját fotó) |
Nagy öröm volt őt nézni, amikor az év végi 3 napos, ottalvós osztálykirándulásról fülig érő szájjal jött haza, mert nagyon jól érezte magát. Mert magától értetődő módon őt is elvitték! Nem volt ok, hogy ne vigyék el.
Jut eszembe, családi és más közösségi események is akadtak. A hosszú karanténos kihagyás után tavasszal hirtelen jött ötletként együtt elmentünk a kedvenc rockzenekarunk egy fantasztikus szabadtéri koncertjére, ahol mind nagyot buliztunk. Aztán pedig egy helyi közösségi szemétszedős szombaton is részt vettünk.
Nagyon nagy kár lett volna őt benne hagyni az élhetetlen tünetekben! Nagyon nagy kár lett volna hagyni szenvedni az ilyenkor meglevő (most más nyelvén fogok fogalmazni) generációkon átívelő, rokonságilag halmozódó lelki szálkákban, veszteségélményekben, pánikban, sérülésben. És ugye a felhalmozódott, nem az emberi testbe való toxikus anyagokban…
Stresszoldó kúrákból most is felzárkóztatás, megelőzés
Homeopátiás - Dr Tinus Smits protokollos kúrákat ez évben is csak néhányat kapott. Itt is nagyrészt maradék tünetekre – és ugye a mögöttük levő stresszes lelkiállapotokra. Például az előzőekben említett fogcsikorgatás oldása – leendő felnőtt fogak védelme. És még artikulációs furcsaságok (pislogásnál homlokizmok ráncolása); játékbeli bizarrságok (vonatos balesetek imitálása, mozdonyok ütköztetése), beszédbeli raccsolás, mondanivaló olykor nehéz kifejezése (torokműködési blokk), szelektív evés, … Ezen kívül a szokásos felsőlégúti tünetek, hasfájós besokallások voltak terítéken. De utóbbiak nem túl gyakran. A szelektív evést érintően egyébként meg is kérdeztem tőle, hogy a darabos zöldségeket miért nem hajlandó megenni, miért csak akkor eszi meg, ha összeturmixoljuk őket krémlevesnek. Válasz: mert meg kell őket rágni, és mert fél, hogy megfullad tőlük. Hm. Oké, hogy a fogak rágós lelkivilágát is oldjuk még, de… ezzel a fulladástól való félelemmel még lehet foglalkozni… Tényleg lehet még némi torokműködési blokk.
Kamaszkor, az érintett szülők különleges réme
A delikvens ez idő tájt erőteljesen elkezdett kamaszodni. Mindenféle jelzés előjött, ami ilyenkor szokásos egy gyereknél. Például elkezdték érdekelni a másik nem képviselői. Előttem már nem akart átöltözni. Ha pedig én öltöztem át, becsukta a szemét, és/vagy átment a másik szobába. Ez nagyon megnyugtató, mert tudok olyanról, hogy az agresszív súlyos (SNI) autisták a serdülőkori hormonoktól még agresszívebbek lesznek. De ő nem az! Hasonlóan működik, mint egy teljesen normál idegrendszerű, neurotipikus gyerek.
A nyári szünetben is buli volt
Miből lesz a cserebogár? Túlszárnyaltuk a legszebb, legnagyobb reményeket. Vége az integrált alsó tagozatnak, jöhet az ünneplés (saját fotó) |
A nyári szünetben előző évben is, és ez évben is ment a nagy napközis táborozás. Mert nincs ok rá, hogy a nyári táborokba ne vegyék be. Volt úszótábor, hittantábor, városi mindenes tábor, … Itt is akadtak színjátszós – tehetségfejlesztős szerepelési feladatok, természetesen ezeket az alkalmakat is kihasználta. És az utóbbi helyszínre, a város másik végébe már nem autóval fuvaroztam, hanem a helyi busszal utaztunk. Első reggel a buszon összetalálkoztunk a táborba busszal járó csapattal, a buszoztatós pedagógus kíséretében. Rögtön meg is lett beszélve, hogy ő is mehet velük. Így nekem utána bónuszként csak a buszhoz kellett reggel kikísérnem, egyébként önállóan ment, és menet közben csatlakozott hozzá a társaság; délután pedig szintén csak a buszhoz kellett elé kimennem.
Tovább folytatódott az érdeklődési körének a bővülése. A vonatok és a buszok, mint járművek mellett elkezdett hajókat is építeni legóból, a legnagyobb kedvenc a Titanic lett. Amikor pedig a testvére elkezdett 10 ujjas gépelést tanulni egy számítógépes programmal, azt is kipróbálta.