2017. július 15., szombat

Súlyos (SNI) autizmus kezelés tünetelnyomó tudormányosan és tudormánytalanul

A sok (tünetelnyomó) "áltudományos faxság" okfejtés után időben visszatérek ahhoz, hogy nálunk mi volt tapasztalható az én saját "szemfényvesztő placebó" érzékszerveimmel, miután a kisebbik gyerekemnél az ő 3 éves korában valószínűsítették a súlyos (SNI) autizmust.

Fél év kutatás, szemfényvesztő placebó súlyos (SNI) autizmus kezelés

A gyermekfejlesztő szervezet megrázó vizsgálata után nem sokkal kezembe került a GAP szindróma című könyv, elolvastam, elgondolkodtam rajta, próbáltam alkalmazni. Nem nagyon sikerült.

Egy alkalommal 2 egymást követő napon "szemfényvesztő placebó" kezeléseken vettem részt a holisztikus egész-ség-szakember barátaim körében. Ezek néhány napra kitörlik az ember fejéből a zavaró „háttérzajt”; ha rendszeresen végezzük őket, sokkal stresszmentesebbé válhatunk, mint nélkülük. Miután hazaértem a második napon, bementem WC-re, és a legnagyobb meglepetésemre a súlyos (SNI) autista gyerekem utánam jött, mutatta, hogy vegyem le róla a pelenkát, ráült a bilire és belepisilt... Egyik pillanatról a másikra!

Hoppá! Vajon képzelődtem? Nahát micsoda tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeesés...

Mivel sajnos számomra bonyolult volt a házi feladat, amit a kineziológus előírt, nem sikerült megcsinálnom – ennek a számlájára írom, hogy ez a változás nem bizonyult tartósnak. Mert bizony ismétlés tényleg a tudás anyja.

Wow! Mindenesetre megvan, merre érdemes mennünk. A már sokszor bizonyított kiegészítő (holisztikus, multidiszciplináris, integratív, ...) medicina felé! Most is! Igaz, mást kell találni, ebben a témában nem ez a mi fő utunk. Lehet, hogy kiegészítőnek jó lesz. És itt is érvényes: probléma van a gyerekkel, foglalkozz a szülővel (is)!

Tünetelnyomó tudormányos sorstársak, "szemfényvesztő placebó" bogár a fülbe

Súlyos (SNI) autista gyermek
hivatalos betegségügyi
tünetelnyomó tudormányos
kezelése: hintáztatós mozgatás
(freeimages / swing-1543758)

2016 januárjában elkeveredtünk egy hivatalos mozgás-szakemberhez, akihez először nem akartam elmenni, mert az a hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügyes gyerek-betegségügyes irányított hozzá, aki jelentős stresszor volt az életünkben. Aztán mégis nála kötöttünk ki, mert más jellegű szakmai kérdésem volt hozzá.

A mozgásszakember ránézett a gyerekemre, és kijelentette, hogy neki 2 db hasonlóan zavart súlyos (SNI) autista gyereke van, és mozgásos kezeléssel próbálja őket fejleszteni…

Húha! Ennek fele sem tréfa...

És a beszélgetésünk során úgy mellékesen megemlítette: ő nem tudja, mi van az oltásokban, de azt konkrétan megfigyelte, hogy az egyik gyerekének a beszédfejlődése a 15 hónapos kötelező szuri után akadt el. Addig szépen fejlődött a beszéde, onnantól kezdve pedig visszafejlődött...

Még nagyobb húha! Ő is képzelődött vajon? Tünetelnomó tudormányos véletlen egybeesés? Ezt nem mondja komolyan!

Rendben, akárhogy is van, induljunk el valahogy, megtanította nekünk a mozgásos kezelést.

Szülő tervez, zabszemes hátsójú gyerek végez (választ magának)

Otthon 2 hétig sikerült gyakorolnunk a tornát.

Az egy dolog, hogy kicsit nehezen ment, mert a súlyos (SNI) autisztikus gyerekem huszonhárom különböző típusú szülői fegyelmezés után sem tudott nyugton maradni a hintáztató takaróban… Túlságosan ficánkolt, és félő volt, hogy leejtjük, kitáncol a kezünkből, megsérül, baleset éri.

Aztán egyik éjjel, teljesen véletlenül legurult az ágyról, és valószínűleg beütötte valahová a kulcscsontját, mert elrepedt, eltörött neki. Sajnos éppen nem volt az ágy előtt a szivacs, pedig mindig szokott lenni. :-( Bár lehet, hogy nem segített volna, csak egy gumiszoba.

A súlyos (SNI) autisztikus gyerekem, aki eddig nagy csodával (mert csodák bizony vannak) az összes hajmeresztő hiperaktív mutatványát túlélte mindenféle jelentősebb sérülés nélkül, egy éjjeli alvásbaleset áldozata lett. Ez körülbelül olyan, mint amikor Michael Schumacher síelés közben törte össze magát… Bár a baleseti központ szerint ez gyakori fajta sérülés ekkora gyerekeknél.

Autizmus kezelés:
a súlyos (SNI) autista gyerek
így értelmezi a hivatalos
betegségügyi tünetelnyomó
tudormányos hintáztatást
(freeimages /
bungee-jump-1436417)

Hát ez király, akkor most minimum 2 hónap kényszerszünet következik a mozgásos kezelésben, mert egy csontsérült gyereket ugyebár nem lehet mozgatni. Még akkor sem, ha 2 héttel a baleset után a felkötött keze mellett, a másikkal kapaszkodva körülbelül hasonlóan hajmeresztően mászott fel mindenhova, mintha mi sem történt volna… Egy súlyos (SNI) autisztikus-hiperaktív gyerek még veszélyesebb tud lenni önmagára és a környezetére, ha nem száz százalékos mozgáskoordinációs állapotban van, mert nincs tudatában a veszélyeknek.

Ez így nem maradhat, a csontja összeforrásáig valamit kell csinálni vele, nem lehet megállni.

"Szemfényvesztő placebó" súlyos (SNI) autizmus kezelés

Mocorgott a bogár a fülemben az oltásokkal kapcsolatban, amit a mozgás-szakember ültetett bele. Elindultam ezen a vonalon. A Google a barátom: rákerestem az autizmus oltás szókapcsolatra. Kilyukadtam Tinus doktor kezelésénél, könyveinél.

Hát ez nem lehet, ekkora hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügyes blődséget… Tovább keresve kiderült, hogy Tinus doktort hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügyi vonalon már kritizálták is: egy gyerekpszichiáter megkérdőjelezte a nézeteit. Természetesen a jelenség szokásos, maximum 20%-os ismeretével, a kezelés gyakorlati kipróbálása nélkül… Pedig puding próbája még mindig az evés, és nem az elemzés, főleg ha megfelel a nil nocere (ne árts - senkinek) Hippokratészi elvnek.

Találtam egy szülői hozzászólást is egy „szkeptikus” (= hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügyes trollkodó) weboldalon, amiben egy magyarországi szülő leírta, hogy csinálják a Tinus kezelést, és a súlyos (SNI) autisztikus gyereke meglepő, "szemfényvesztő placebó" változásokat produkál.

Aztán utána még találtam hasonló esetleírásokat...

Kit érdemes követni: eredménytelen hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügyeseket, vagy gyakorló eredményes „szemfényvesztő”ket?

Egy, már felnőtt jóismerősöm úgy született, hogy a fehér köpenyes betegségügyi szakértő rendkívül „kíméletesen” kinyomta az édesanyja hasából… És mivel a köldökzsinór a nyaka köré volt tekeredve, oxigénhiánya lett, agyvérzése alakult ki, és az egyik oldala lebénult. A gyerekfejlesztő szakember anyja nem hagyta annyiban a dolgot, és addig mozgatta-kezeltette a gyerekét, hogy felnőtt korára nagyjából annyi maradt a féloldali bénulásból, hogy az egyik karja rövidebb, mint a másik. Ezt leszámítva nagyjából egész-séges ember, és hétköznapi életet él.

Az anyja nem válogatott a kezelésfajtákban. Nemcsak a saját tudását vette igénybe a gyerek helyrekalapálásában, hanem mindenféle helyekre elvitte, ahol csökkenthetik a szenvedését. „Szemfényvesztő” szakemberekhez is, például természetgyógyászokhoz, akiknél szintén történtek érdekes változások a gyereke állapotában.

Tette ezt azért, mert azt vallja, hogy nem tudott volna a felnőtt gyereke szemébe nézni, ha nem próbál meg mindent, ha kihagy olyan embereket és eszközöket, amik nem ártás mellett csökkentik a szenvedését, használhatnak neki.

Én szeretnék nyugodt szívvel
belenézni a gyerekem szemébe,
hogy minden egész-ségbarát, egyszerű
és hatékony eszközt használtam
(freeimages / lovely-eyes-1430677)

Mi a fontos: az igazi egész-ség-boldogság, vagy a hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügy bálványozó követése?

Tudom, hogy vannak fanatikus hivatalos tünetelnyomó tudormányos betegségügyes emberek is, akiknek, bár maguknak nem vallják be, de a keserű igazság szerint nem a gyerekük egész-sége és boldogsága a legfontosabb, lehetőleg senkinek nil nocere módon. Hanem hogy minden hivatalos tünetelnyomó betegségügyileg tudormányos legyen. Ők minden ezen kívül eső egész-ség-visszanyerési nil nocere eszközt alsóbbrendűnek, veszélyesnek titulálnak és kizárnak az életükből.

Én az ismerősöm anyjának nézeteit osztom lelkesen. És ebben is egyszerűség párti vagyok. Főleg azért, mert jócskán érinti az én életemet is az, hogy a gyerekem milyen állapotban van, és ezt hogyan éri el. Ha nincs általános egyensúlyban, ha folyamatosan meg kell óvnom őt és a környezetét magától, ha non-stop ugrásra készen kell állnom, és még ide-oda hurcolnom is kell őt minden nap, az minden, csak nem általános egyensúly. Arra én is rámegyek idő előtt. Mindent érdemes tehát megpróbálni, ami szimpatikus, nem árt senkinek (a szülőnek sem!), de hasznos lehet. Mert azt a gyereket fel kell nevelni, és egy leamortizálódott szülő erre nem képes, bakker! Tehát egy próbát mindenképpen megér a Tinus kezelés.

Bili és kapucni: esküdt ellenségből nagy hirtelen jó barát?

Beszereztem és elolvastam Tinus doktor könyveit. Ekkorra a súlyos (SNI) autista gyerekem már 3,5 éves volt. Továbbra sem volt szobatiszta, csokitortával sem lehetett a bilizésre rávenni; és még egy sor dologban nem volt együttműködő, ami pedig a javára vált volna. Rengeteget kellett vele küzdeni, rengeteget kellett tornáztatni az agysejtjeimet, hogy hogyan tudom mégiscsak rávenni az együttműködésre. Nagyon fárasztó volt. És továbbra is el volt akadva a beszédfejlődése. 

Rendben, érdekes dolgokat ír a könyv, próbáljuk ki! 

Vettem 1-2 „szemfényvesztő placebó” placebó szert a patikában a könyv alapján, beadtam a súlyos (SNI) autista gyerekemnek.

Az egyik „szemfényvesztő placebó” szer bevétele után nagy meglepetés változások történtek. Például AZONNAL ráült a bilire, másnap pedig az esőben hajlandó volt felvenni a kapucnit, pedig előtte ha rákötöztem a fejére sem maradt rajta! És így tovább.

Ez a "szemfényvesztő placebó"
alapon már nem is kell? (freeimages /
pack-of-diapers-1419591)

Hoppá! Most is képzelődtem vajon?

Nem, az nem lehet, mert a magánoviban is látták ezeket... Persze, a gondozók is képzelődnek. 

Milyen érdekes tudormányos véletlen egybeesések!!!

Ekkor már minden porcikám azt súgta, azt ujjongta, hogy IGEN, IGEN, IGEN, ez lesz az!

De egy szakértő szemre van hozzá szükségünk, mert a könyvben annyi különböző esettanulmány van leírva, hogy én ezt nem fogom tudni, hogy mikor mit kell a gyerekemmel csinálni.

Rémlett, hogy amikor a súlyos (SNI) autisztikussá vált gyerekem megszületett, ajánlottak egy „szemfényvesztő placebó” szakembert. Vajon ő foglalkozik ilyen gyerekekkel is? Elővettem a telefonszámát és felhívtam. Hamar kaptunk időpontot, elmentünk hozzá.

Folytatása következik.

Ha van építő jellegű hozzáfűzni valód, szeretettel várom a hozzászólásokba! Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése