Baj van az orvosokkal? SNI autista gyerekek kongatják a vészharangot 2. A stresszorok

Itt is nagyon meredek, naiv és materialista tudománytalan, elszállt fantáziás okfejtés következik. Lehetséges, hogy valaki rosszul lesz tőle, például csillapíthatatlan röhögőgörcsöt kap. A materialista mentők telefonszáma erre az esetre 104, a sárga házét sajnos nem tudom.

Mivel az előző írás túl hosszú lett volna, a nem kézzel fogható (Hahnemann - Hamer – Hans Selye - féle stresszreakció típusú) allopata materialista betegségügyi invazív ártalmakat különszedtem.

Hiteles(nek tűnő) stresszorok, veséig hatoló stresszreakciók

Juj, mi lesz, ha nem hallgatunk rá
MINDIG, MINDENKOR!
Megbetegszünk, meghalunk!
(freeimages / surgeon-3-1504757)

A következőkben valójában nem invazív beavatkozásokat fogok részletezni, mégis az invazívak közé sorolom őket. Ugyanis, ami egy fehér köpenyestől hangzik el, az körülbelül 10X olyan intenzíven bemegy az emberek 80%-ának az elméjébe, mint amit egy „laikus” terjeszt. 10X akkora nyomatéka van, maga a Szentírás. Akkor is, ha jó meglátás, de akkor is, ha köze nincs a valósághoz. (Ezért ennek az írásnak az is lehetne a címe, hogy „Baj van a szülőkkel...”, mert elsősorban nem a testük üzeneteire, a természetes ösztöneikre hallgatnak, hanem az allopata materialista fehér köpenyre.) Mert mindig minden fehér köpenyes segíteni akar, és ha X évig tanult, akkor mindig mindegyik egészen biztosan 100%-osan érti a az emberi lény működését. (Ez a megértés vajon van legalább 20%? - természetesen nagy tisztelet a kivételnek.) És ha az általános egyensúlyából kiesett kliensnek van egy kis naiv és materialista tudománytalan, egészséges önmegfigyelő képessége, ösztöne, és a lelke mélyén érzi, hogy neki személy szerint mire lenne szüksége az egyensúlya visszaállításához (például másra, mint amit az allopata materialista fehér köpeny az allopata materialista tankönyvből tanult), akkor még ez az ellentmondás is zavarómező lesz neki. Szépen becsavarodik tőle! Selye János az ilyeneket stresszornak hívja.
Vannak tehát jócskán berögzült dogmatikus hiedelmek, nézőpontok az allopata materialista fehér köpenyhez kapcsolva. Ezek folytán azok az „élmények”, amik az ide való bekerülés során érhetnek minket: vizsgálat sokk, diagnózis sokk, kezelés sokk, kivételesen erős stresszorokká, stresszreakciókká válhatnak! Ilyenek lehetnek az SNI autista gyerek megfoganása előtt a szülőknél, magzati korában, születésekor, születése után pedig a gyereknél. Tehát gyakorlatilag bármikor.

• Amikor éljük a mindennapi életünket: a köztudatban, a kultúránkban levő levő igazi egészségügyi prevenciós ismeretek (hiánya) miatt. Hogy hogyan kellene magunkra, mint egyedi emberi lényre vigyázni, hogyan kellene magunkat karbantartani a mindennapokban. Milyen tünetek mennyire (nem) veszélyesek, hogyan (nem) lehet / kell őket megoldani; mely művi beavatkozásnak milyen (káros mellék)hatásai (nem) lehetnek. Kockázatokról és mellékhatásokról kevesen kérdezik meg az orvosukat, patikusukat. Ha egyszer felírták receptre / beküldtek műtétre, akkor nincs mese, nincs más megoldás, szót kell fogadni, vakon ki kell váltani, el kell menni és be kell adatni az injekciót, meg kell műttetni, stb. Mert ha nem csináljuk, jaj mi lesz, bajunk lesz, rámegyünk, meghalunk (stresszor!). Ha pedig rossz előérzet van a beavatkozás kapcsán, mert jaj mi lesz, ha mégsem ez a megoldás, és/vagy ha elrontják (stresszor)! Vagy ha meg is lehet kérdezni az orvost/patikust, az alapos egyéni vizsgálat nélkül, tankönyvből, ránézésre nem nagyon fogja tudni megmondani, hogy a kliensnek, mint teljesen egyéni embernek, miből milyen előnye/kára lehet… Természetesen nagy tisztelet a kivételnek.

Mennyi stresszt kell túlélni, hogy
ide eljussanak a szülők?
(freeimages / pregnacy-test-1313465)

• Fogantatás, lombik. Amikor egy pár gyermekre vágyik, de nem jön össze: azok a zavarómezők, stresszreakciók, amiket az itteni stresszoroktól lehet begyűjteni. Eleve a rejtett ok(ok), ami(k) miatt nem jön össze (halmozott stresszreakciók) a baba. Aztán hogy miért nem jön már össze? Türelmetlenség a köbön (stresszreakció). Meddő, selejtes, genetikai hulladék vagyok és szégyellem magamat (stresszreakció). Jaj mit mondott az orvos, nem lehet gyerekem (stresszreakció). Tünetek vannak a női/férfi szerveimnél, és tehetetlen vagyok, mert nem tudom az okukat (stresszreakció). Látszólag semmi bajom, miért nem akar már jönni a baba? (stresszreakció) Amikor várni kell arra, hogy végre elinduljon a lombikprogram, a sok időhúzó vizsgálat (stresszorok). Jaj ketyeg a biológiai óra, kifutunk az időből (stresszreakció). Amikor elindul egy lombikprogram, az a sok macera és mesterséges, művi beavatkozás (stresszorok). Amikor lombikkal sem jön össze, a csalódások (stresszreakció). És így tovább. Természetesen nagy tisztelet a kivételnek. A kivételek tudják, hogy a fogantatás nem lóverseny: hasonlóan paraszimpatikus folyamat, mint az emésztés: csak nyugalomban, ellazulva jön létre, erre kellene törekedni!

• A várandósság. Mikkel szokták ilyenkor ijesztgetni a kismamákat? Szintén a 20%-os tudásból fakadóan… Jaj mi lesz, ha beteg lesz a gyerek (stresszor). Jaj, mi lesz, ha az anyuka elvetél (stresszor). Jaj mi lesz, ha az anyuka megbetegszik, lázas lesz, nem szedhet semmilyen patikai szert, nélkülük nem fog rendbejönni (stresszor). Jaj mi lesz, ha az anyukát megtámadják az ellenséges „kórokozó” mikroorganizmusok: fertőzést kap, elburjánzik a patogén belső flórája (stresszor). Ja mi lesz, ha az anyuka cukorbeteg lesz (stresszor). Jaj, mi lesz, ha az anyuka elhízik (stresszor). Jaj mi lesz, ha az anyukának magas lesz a vérnyomása (stresszor). Jaj mi lesz ha az anyuka toxémiát kap (stresszor). Jaj mi lesz, ha az anyuka nem jut el várandósgondozásra pl. mert a nagyobb gyerekére nincs aki vigyázzon, a gyámügy védelembe veszi a gyerekeit (stresszor – sajnos Magyarországon ez reális veszély). Stb. És az a sok vizsgálat és macerálás, amiket várandósgondozás címén Magyarországon folytatnak… Például a méhszáj folyamatos, mondhatni kényszeres fogdosása, amit biztonsági indokokkal végeznek. Mert ugye a várandósság az nem egy életbiztosítás, ezer komplikációja lehet (és ezeket ugye nem tudjuk megoldani a 20%-os tudással, ezért félni kell tőlük...) Ezt sugallják sok fehér köpenyben. Jaj mi lesz, jaj kalap, jaj kabát, jaj ajtó, a Lart pour lart társulat után szabadon. És ne csavarodjunk be, ne parázzunk be tőle! Természetesen nagy tisztelet a kivételnek. A kivételek tudják, hogy a várandósság sem lóverseny: hasonlóan paraszimpatikus folyamat, mint az emésztés és a fogantatás: csak nyugalomban működik jól és kevés bonyodalommal. Így a várandósság során átélt stressz mellesleg természetes fogamzásgátlásként működhet… Nem egy anyukát ismerek, aki azért nem vállal kistestvért, mert a várandóssága alatti kismama „stresszkiképzés” kibírhatatlan volt számára.

Stressz a születésnél: miket kell túlélni,
hogy megérkezhessen?
(freeimages / birth-1441966)

• A szülés / születés. Talán itt van a legtöbb stresszor és stresszreakció. Mert ugye „Éva is fájdalommal szüli a gyerekeit”… Jaj hogyan fog az anyuka megszülni, hiszen már öreg hozzá (stresszor). Jaj mi lesz, ha a gyerek koraszülött lesz (stresszor). Jaj mi lesz, ha túl sokáig marad bent (stresszor). Jaj mi lesz, ha nem fordul be időben (stresszor). Jaj mi lesz, ha nem fér ki (stresszor). Jaj mi lesz, ha belekakil a magzatvízbe (stresszor). Jaj mi lesz, ha a köldökzsinór a nyaka köré tekeredik (stresszor). Nem baj, akkor majd a kötelezően igénybe veendő allopata materialista fehér köpeny ad mindenféle gyorsító-sürgető vegyszereket (oxitocin, stresszor!), kinyomja az anyukából a babát kíméletlen "szülesztési" módszerekkel: például hasra térdeléssel (nagyon erős stresszor). Vagy előre tervezetten felvágja a hasát, megcsászározza, az akkor szokásos kémiai koktél kíséretében (stresszor). Stb. Itt sincs nyugalom. Természetesen nagy tisztelet a kivételnek. A kivételek tudják, hogy a szülés sem lóverseny: hasonlóan paraszimpatikus folyamat, mint az emésztés, a fogantatás és a várandósság: csak nyugalomban tud végbemenni és viszonylag kevésbé fájdalmas lenni. Így ezek a stresszreakciók is természetes fogamzásgátlásként működhetnek. Nem egy anyukát ismerek, aki azért nem vállal kistestvért, mert a szülésélménye alatti kismama „stresszkiképzés” kibírhatatlan volt számára.

• Gyerekkori allopata materialista beavatkozások. Jaj mi lesz, ha beteg lesz a gyerek, ha baleset éri (stresszor). Azt egészen biztosan nem fogja tudni megoldani a saját immunrendszere, mert az nagyon gyenge, és nem lehet erősíteni-karbantartani természetes és egészségbarát módokon. (stresszorok) Juj be kell avatkozni, meg kell előzni mindent. Adjunk neki kémiai koktélokat, szurkáljuk, műtsük meg: vegyük ki a manduláját, tegyünk tubust a fülébe, (stresszorok) stb. A mandula amúgy is teljesen felesleges szervünk, csak viccből tette oda a Gondviselés, hogy ott legyen. Ilyen szempontból az agyunk is teljesen felesleges, azt is ki lehetne műttetni. Szintén a 20%-os tudás alapján. Ha valami folytán mégsincs ilyen beavatkozásokra szüksége egy gyereknek, mert egészséges, az gyanús, spontán remisszió, véletlen egybeesés, kuruzslás és hasonlók. :-) Természetesen nagy tisztelet a kivételnek.

A sok indulási stresszeltetés eredménye:
mű emberek, SNI autista gyerekek?
(freeimages /
the-plastic-dolls-collection-1420071)




• És így tovább. Nyomatékos, naiv és materialista tudománytalan költői kérdés: lehet-e egészséges, kiegyensúlyozott, barátkozós egy gyerek, ha már az élete indulása során ilyen sok és ilyen intenzív stresszorral találkozik? Hogyan működik ilyenkor a szervezete? Vajon a természeti népeknél, ahol valószínűleg nincs ennyi SNI autista, mint nálunk, mennyi stressz (nem) éri a gyerekeket már az életük indulása folyamán? Az előbbiekben felsoroltak megreformálása valószínűleg nagyon kellene ahhoz, hogy az SNI autisták száma csökkenjen! Tehát, mielőtt orvosok gyerekeket kritizálnak a modern technika túlzott használata miatt (nem mondom, hogy abban nem kell megtalálni egy egészséges egyensúlyt, de...), sepregessenek egy kicsit a saját házuk táján!

Hiteles(nek tűnő) allopata materialista fehér köpeny kontra saját „hiteltelen” érzékszervek

És nekünk, szülőknek kérdés: min keresztül nézzük, halljuk, szagoljuk, érzékeljük a valóságot, saját MAGunkat? Merünk-e önállóan igazán látni, hallani, szagolni, tapintani, stb. a saját érzékszerveinkkel, önbizalommal hallgatni a saját ösztönünkre? Merünk-e kipróbálni és rendszeresen használni szokatlan, naiv és materialista tudománytalan eszközöket, ha nekünk működnek? Vagy mindig mások hiteles(nek tűnő) érzékszerveit és materialista eszközeit használjuk? Mindig hivatalos helyekre szaladunk hiteles(nek tűnő) bizonyításért, mindig mások hiteles(nek tűnő) kezét fogjuk? (És még ki le is húzunk másokat, akik nem így tesznek...) Ha utóbbi, minek vannak a saját érzékszerveink? Teljesen feleslegesek, akár ki is lehet őket műttetni a helyükről. Úgyis úgy vezetnek minket (félre) a hiteles(nek tűnő) valakik, ahogy nem akar… Természetesen nagy tisztelet a kivételnek.

Folytatása következik.
Ha van építő jellegű hozzáfűzni valód, szeretettel várom a hozzászólásokba! Köszönöm!