Egyszer, még évekkel ezelőtt, olyan 2005 környékén voltam Voll diagnosztikán, egy (orosz? ukrán? nem emlékszek pontosan) doktornőnél. (Ha esetleg még nem ismernéd: ez egy elektromos műszeres vizsgálat, ami az emberi testben az idegi elektromosság működését, áramlását, és annak elakadásait, zárlatait, biztosíték kicsapódásait vizsgálja.)
Hogy ez mekkora hókuszpókusz, áltudományos faxság, én nem hiszek benne!
 |
| A feszültség forrásai: mikro-elektromágneses vezetékek (freeimages / accupuncture-model-1413026) |
Igen, hatalmas hókuszpókusz, áltudományos faxság, én sem hiszek benne. Pontosan akkora hókuszpókusz, és áltudományos faxság, mint az, hogy óvatosnak kell lennünk a konnektorral, mert FESZÜLTSÉG van benne, és ha belenyúlunk, megráz az áram. :-)
Természetes élettani alap tény, hogy az emberi test nagy részben sós vízből: elektrolitból áll, ami bizony vezeti az áramot. Ha hiszünk benne, ha nem. És az idegrendszerünk is elektromos ingerületekkel működik. Mert ez Természeti Törvény, fizika, biológia! És mivel minden elektrolit folyadék (vér, nyiroknedv, stb.) rendezetten, erekben kering bennünk, és az idegrendszerünknek is megvan a maga kiépített hálózati rendszere, nagyjából kizárható, hogy az elektromos áram rendezetlenül össze-vissza keringjen.
Ezért az idegi-elektromos energiát vezető „drótjaink” is léteznek a testünkben, amiket a kínaiak meridiánoknak hívnak. Ezt nem unalmukban és jó dolgukban találták ki a ferde szemű barátaink, hiszen megfelelő műszerrel és hozzáértő módon ki is lehet mérni a vezetékek helyét, működését. Hasonlóan, ahogy EKG-val a szív, EEG-vel pedig az agy elektromos működését… A meridiánok működésén keresztül pedig a szerveink állapotára és a szervezet energiatoxinos, zavarómezős (pl. nehézfémes) terheltségére is lehet következtetni. Mert akkor nem olyan a vezetőképessége...
És milyen érdekes, hogy az érzelmi ingadozást, az idegességet, az aggódást, a nyugtalanságot, a stresszt, a szorongást és a hasonló lelki jelenségeket az embernél is nevezik FESZÜLTSÉGNEK is. :-)
Hogy hogyan jön ehhez a gyermekpszichológus? Mindjárt kiderül, ígérem.
Nagyon érdekes volt anno a Voll vizsgálat, és hátborzongató, hogy pont ott mutatott ki (nem súlyos) működési zavart a műszer, ahol amúgy is tudtam, hogy nem minden oké. Mert korábban már a hivatalos tünetelnyomó betegségügy is kimutatta, amikor a betegségtől parázó rokonaim elcipeltek a kórházba a kisebb tüneteimmel. Csakhogy erre a kisebb működési zavarra a nyugati tünetelnyomó betegségügy élethosszig tartó patikai kémai tünetelnyomó veszélyes hulladék szedést (jó kis mellékhatásokkal) és szikét ajánlott megoldásként... A Voll mérő pedig speciális gyógynövényes táplálékkiegészítőket. Azokat szedtem is 3 hónapig, és meglepő módon múltak is el, csökkentek a problémával összefüggő tüneteim. Nahát, micsoda tünetelnyomó tudormányos véletlen egybeesés… Akkor minek ilyenre kemikália és szike? Használja az saját magán jó sokat, aki kitalálta…
 |
| Voll mérés (users.atw.hu / geszsegsiker) |
Amikor abbahagytam a táplálékkiegészítő szedést, kicsit visszajöttek a tünetek. Tehát hiányzott még valami. Az X tényező kezelése… Azt pedig azóta megtaláltam.
Hogy hogyan jön ehhez a gyermekpszichológus? Most már tényleg mindjárt kiderül.
2015 nyarán, 3 hónapja tettem le természetgyógyász modulvizsgámat, aminek része volt a Voll diagnosztika rövid megismerése (részemről ismétlése) is.
Miután a gyerekem ugye a gyerekorvosnál és az óvodában sem bizonyult hétköznapinak, eszembe jutott, hogy elviszem Voll diagnosztikára. Nézzük meg azzal is, van-e valamilyen zavar a buksijában és a vezetékeiben. Habár erős kétségeim voltak afelől, hogy egy duracellnyuszi képes-e végigülni egy 20-30 perces vizsgálatot idegen helyen, ahol ráadásul sokszor hozzáérnek egy műszerrel…
Itt nálunk helyben régebbről, egy életmód klubos összejövetelből ismertem valakit, aki végez Voll diagnosztikát is. Felhívtam, elmondtam neki, hogy mi a helyzet, és hogy elvinném a gyereket Vollra. Rendben, vigyem, de mivel 3 éves gyerekről van szó, először engem szeretne megnézni. Oké, ebben abszolút benne vagyok, látom, ért a témához. (A gyerekek a fogantatásuktól kezdve 6-10 éves korukig 80%-ban a körülöttük levő felnőttek, főleg az anya idegi-elektromos energiájából táplálkoznak… Tehát talán én vagyok a kulcs a dologban.)
Voll diagnosztikából gyermekpszichológus vizsgálat
2015. szeptember: elmentem hozzá. Hát (először) nem Voll diagnosztikás vizsgálatra került sor. Hanem, mint kiderül, ő pszichológus, pedagógus, gyermekpszichológus is, ezért kifaggatott, kikérdezett, beszélgettünk a gyerekről. Szinte csak a zokniméretemet nem kérdezte meg. Milyen a gyerek, milyen vagyok én, milyen az apja, milyen a testvére? Rendben van-e a családunk, a párkapcsolatunk, rendezettek-e az életkörülményeink? Hogyan jöttek a gyerekek, hogyan születtek, voltak-e problémák és nehézségek? Hogyan változott, miként fejlődött eddig a kis akaratos sajtkukac? Milyen a rokonságunk? Ki nem fogadja el őt, ki nem fogad el engem? Stb.
Nem „negatív leletes” válaszok:
 |
| Feszült, "dühös gyermek" - a gyermekpszcihológusnál? (freeimages / child-anger-1430285) |
- Milyen nehézségek voltak: a testvér kicsit nehezen indult el hozzánk. A két megszületett gyerek között két másik gyerek a 12. várandóssági héten spontán elment. Mindkettő akkor! Stresszoldó kezeléssorozatot követően tudott végre megérkezni a kistestvér. Ennek a gyökerei elég messzire vezetnek a múltba: a felmenők életellenes, egész-ség romboló érzelmeibe, gondolataiba, szokásaiba, az epigenetikába, az idegi-elektromos energetikába… És valamennyire biztosan rá is görcsöltem a témára.
- Ki nem fogadja el őt, ki nem fogad el engem: például egyes lelketlen, a spártai vének tanácsában tag hivatalos tünetelnyomó betegségügyes orvosok, akik sportot űznek várandós nők téves információkkal teli ijesztgetéséből. Főleg, ha kiderül, hogy a nagyon várt fiatalembernek a hasamban kétoldali dongalába van. Még akkor is, ha egyébként semmi baja, hiába ultrahangozták meg őt többen is szinte sejtenként. És sajnos vannak olyan rokonaink is, akik szintén hajlamosak spártai módon gondolkodni, és a nem 100%-ban tökéletes gyereket kitenni a Taigetoszba… Ahelyett, hogy változtatnának, amin lehet; hogy megkeresnék a tünetek okát, és kikalapálnák. A rokonokat közben már elég jól sikerült megnevelni… :-) A spártai doktorok helyett pedig másokat találtunk. Mert egy gyerek az nem egy kiló alma a piacon, akit csak úgy kidobunk a kukába, hanem érző emberi lény!
Majd kinövi (?)
A gyermekpszichológus a beszélgetés végén azt szűrte le, hogy velünk és a gyereknevelésünkkel a jelenben túl nagy problémák nem lehetnek. (Ezt reméltem is, hogy nem hiába művelődtem érte olyan sokat.) És hogy az SNI gyermekkel elfogadónak és következetesnek kell lenni továbbra is, és majd kinövi. (Ezt pedig majd meglátjuk.)
Sajnos erről a beszélgetésről nincs írásos szakvéleményem. :-(
A felmérés után próbáltuk megoldani, hogy eljussak hozzá az érintettel is, egy Voll vizsgálatra is, de elég bonyolult volt az ügy. Így arra jutottam, hogy még nincs itt az ideje, esetleg majd valamikor később megpróbáljuk. Pláne, mert 6 hét múlva kaptunk időpontot egy rangos, helyi gyermekfejlesztő szervezettől vizsgálatra…
Erre kíváncsi leszek!
Mindenesetre a pszichológust akaratlanul is, de lényegében kipipáltam...
Neked vannak tapasztalataid hasonló, némiképp "alternatív" szakemberekkel? Szeretettel fogadom a történeteidet a hozzászólásokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése