SNI gyermek óvodai felvétele: Mission Impossible kategória?

Egy kis kitérő azok felsorolásából, akik viselkedési zavarok, SNI gyermek esetén hivatalosan illetékesek (lennének) a segítségnyújtásban.

(A nem megszokott, „deviáns” gyerekviselkedésre többféle kifejezés használatos: viselkedési zavar, viselkedési probléma, viselkedési rendellenesség, stb. És mint közben megtudtam, az ilyen gyerekeket hivatalosan „sajátos nevelési igényű”, SNI gyerekeknek hívják.)

"Beóvodázási" dilemmák

A „hova vigyük?” kérdéssel párhuzamosan zajlott a „beóvodázásunk” (elkeresztelem ennek, ha már egyszer az iskolába menetelt „beiskolázásnak” nevezik). 

Magyarországon az óvodai nevelésben való részvétel 3 éves kortól kötelező. Felmentést alapos indokkal a helyi jegyző adhat. 

Tehát 2015. szeptemberétől papíron óvodás lett a nem hétköznapi gyerekem… A beíratásnál tavasszal azt kértem, hogy kerüljön a nagyobbikom iskolája melletti óvodába, hogy csökkenjen az utazási mennyiségünk. Ez figyelembe vették, felvették oda a gyereket. A beíratáskor még reménykedtem abban, hogy őszre szobatiszta lesz, és dolgoztunk is rajta a kollégáimmal. Bár javult a helyzet, nem jött össze, így az óvodába járás feltételei sajnos hiányoztak. A bemutatkozó szülői értekezleten mégis azt az ígéretet kaptam az óvónéniktől, hogy megoldják valahogy a pelenkázást.

Elindultunk a beszoktatással.

Az óvoda épülete kulturáltnak látszott, szépen fel volt újítva, meg volt csinálva. Ebben nem is találtam kivetnivalót. Hanem az udvar…

Perpétum mobile duracellnyuszik kíméljenek

SNI gyermek óvodai felvétele:
ki vállal be egy mászóbajnokot
(saját fotó 2014.04.)

Először is, olyan volt az udvar kialakítása, hogy hiányzott egyes csoport-udvarterületeken a csúszda, így a csoportok néha udvarterületet cseréltek, hogy igazságos legyen az elosztás, és mindenkinek jusson valamikor. A beszoktatáskor pont a gyerekem csoportja birtokolta a legzsebkendőnyibb, csúszda nélküli udvarterületet. Lényegében csak hinta, homokozó és kisházikó található rajta. De az én gyerekem létrát mászni és csúszni szeretett mániákusan, a többiben halálra unja magát. 

Hogyan magyarázzam meg egy maximálisan akaratos sajtkukacnak, hogy a szomszéd csoport csúszdáján, ami ott van mellette egy méterre, nem csúszdázhat? Amikor ő azon olyan jól érzi magát?

A terület- és játékhiányt kompenzálandó, az egyik óvónéni szerintem kínjában, de futóversenyt rendezett a gyerekek között a betonon. Ezen több gyerek elesett, megsérült, lehorzsolódtak és véreztek könyökök, térdek. Jött a bekötözés, beragasztás, gyógypuszi, gyógysimi.

Megjelent a lelki szemeim előtt, ahogy a gyerekem lehorzsolt homlokkal, betört orral jön haza az óvodából, ha itt hagyom… Ez az udvar szuper egy olyan kislánynak, akit leteszünk a sarokba és elbabázik, na de az én gyerekem nem ilyen volt.

Felfedezni és tesztelni való veszélyes érdekességek

A gyerekemben egy minőségbiztosítási tesztelő veszett el. Az apjával már félig-meddig tréfásan megbeszéltük, hogy ha egy játék átmegy az ő kipróbálásán, akkor az biztosan gyerekbarát és extra masszív. Az oviban is ennek megfelelően történtek az események. 

Míg a többi gyerek játszott az óvónénivel, ő megszállottan ment, felfedezte és tesztelte az udvart gyerekbiztonság szempontjából. Csak én mentem vele, utána. Másnak ott erre nem volt kapacitása, nem tudtak vele foglalkozni és/vagy nem is vették észre. Márpedig igencsak kellett volna, mert az udvar, főleg egy száz százalék kíváncsiság gyereknek, veszélyt veszély hátán rejtett:

• Ott volt például a gereblyés fészer, amit nem csuktak be, és a gyerek bement. A férjem is látta. Szóltunk a gondnoknak, na de a szülőknek kell mindent ellenőrizni???

• Ott volt a hátsó kerítés, amin simán ki tudott volna mászni a gyerek. Hiperszuper számzáras kapu a másik oldalon ide vagy oda. Ha kimászik és elcsatangol, mi lesz vele? Hiszen nem beszél, még a nevét sem tudja megmondani, ha valaki kint megtalálja őt!!!

• Aztán ott volt a sok lötyögő-billegő kerti állólámpa, amiken ugye muszáj körbelógni. Nekünk is volt otthon hasonlónk a társasházi udvarban. Kiköttettük, nehogy valaki áramütést kapjon. Az óvoda udvara pedig tele volt ilyenekkel. No comment!

• És így tovább.

Rémület és "nagy igények" a köbön

SNI gyermek óvodai felvétele:
ki vállal be egy felfedező- és
tornászbajnokot?
(saját fotó 2015.09)

Az a bizonyos negatív kép a lelki szemeim előtt egyre sötétebb lett.

Anno a neurotipikus nagyobbikom beszoktatása előtt az óvónénik eljöttek családlátogatásra, és az első napon az oviban üdvözölték az új gyerekeket, külön is foglalkoztak velük... Anélkül is, hogy a neurotipikus nagyobbikom SNI lett volna, vagy külön szóltam volna ezért. Itt pedig semmi hasonló, gyakorlatilag a gyerek apja és én voltunk az óvónénik. Azt az ígéretet is kaptam ugye, hogy megoldják a pelenkázást is, de már most látszott, hogy a gyakorlatban ez biztosan nem fog működni. Ráadásul a gyerekemnek kellett volna változnia, az óvónéni hiányolta tőle a szemkontaktust…

(Ugye milyen nagyigényű vagyok? Örüljek, hogy ez is van, és hogy ezt az óvodát is végre kialakították, mert máshol még ez sincs… Na de nem is a világ végén lakunk, hanem egy viszonylag jómódú kisvárosban, ahol mindenféle plusz helyi adókat is szednek.)

Most már egyenesen halálra voltam rémülve arra a gondolatra, hogy akár egy percre is el kell mennem innen a gyerekem nélkül! Ő itt egyértelműen élet-halál veszélyben lesz!

Jeleztem a felfedezett épületi és emberproblémákat az önkormányzati képviselőnknek. Azt a választ kaptam, hogy amikor a felújított óvodaudvart átvették, minden megfelelt az előírásoknak. És hogy annyi és olyan szakember van az óvodában, amennyi és amilyen az előírás... Hát köszönöm! Pusszantom az előírásokat.

Felmentés kötelező óvodába járás alól?

Elkeseredett gondolkodás következett. Mi más lehetséges? Felmentethetem a gyereket a kötelező óvoda alól. És ha felmentetem, mit fogok vele csinálni? Otthon leszek vele? És leigazoltatom a hiányzást? Ki és hogyan igazolja ezt nekem?

Nekem hamarosan vissza kellett mennem dolgozni. Nem tudtam volna folyamatosan igazolásokért és vizsgálatokra mászkálni, nem lehet ennyit hiányozni a munkahelyről!

És honnan lehettem biztos benne, hogy egyáltalán megkapja az óvoda alóli mentességet?

Vagy járassam máshova, fizetősen?

A lehetetlen kör bezárult.

Az ideiglenes megnyugtató megoldás: SNI gyermek óvodai felvétele állami rendszeren kívül

Végső mentsvárként, maximálisan kétségbeesve felhívtam a családi napközit, ahova eddig járt. Ott jól tudták őt kezelni, biztonságos helyen volt, abszolút nyugodt lehettem felőle. Bár igaz, ráment a gatyánk is a havidíj kifizetésére, de majd megoldjuk valahogy…

Óriási megkönnyebbülés, egy szikla esett le a szívemről, hogy vissza tudták venni egy évre. Sőt, segítettek bejutni egy magánóvodába, tehát a gyerek hivatalosan óvodás lett.

Addig meg csak (ki)találunk valamit!

És nagyon örültem neki, hogy felelősen döntöttük: akkor vállaltuk be a gyerekeket, amikor már megálltunk a saját lábunkon. Akkor is, ha érdemben sem az állam, sem más nem segített a gondozásukban, vagy csak idegölő adminisztráció és macerák árán...

Egy SNI gyermek óvodai felvétele mindenhol ilyen bonyolult, vagy csak nálunk? Szeretettel fogadom a történeteidet a hozzászólásokba.

Az biztos, hogy sokkal könnyebb az élet, ha egy gyerek nem SNI, hanem úgymond „szürke kocka”. És ezzel nem akarok senkit sem bántani, mert a nagyobbikom nekem is egy hétköznapi viselkedésű, aranyos és okos „szürke kocka”.

Mindenesetre tovább keresgélek. Folytatása következik...