2017. január 24., kedd

SNI gyermek óvodai felvétele: Mission Impossible kategória?

Egy kis kitérő azok felsorolásából, akik viselkedési problémák, SNI gyermek esetén hivatalosan illetékesek (lennének) a segítségnyújtásban.
(A nem megszokott, „deviáns” gyerekviselkedésre többféle kifejezés használatos: viselkedési zavar, viselkedési probléma, viselkedési rendellenesség, stb. És mint közben megtudtam, az ilyen gyerekeket hivatalosan „sajátos nevelési igényű”, SNI gyerekeknek hívják.)

"Beóvodázási" dilemmák

A „hova vigyük?” kérdéssel párhuzamosan zajlik a „beóvodázásunk” (elkeresztelem ennek, ha már egyszer az iskolába menetelt „beiskolázásnak” nevezik). Magyarországon az óvodai nevelésben való részvétel 3 éves kortól kötelező. Felmentést alapos indokkal a helyi jegyző adhat. Tehát 2015. szeptemberétől elvileg óvodás a nem hétköznapi gyerekem… A beíratásnál tavasszal azt kértem, hogy kerüljön a lányom iskolája melletti óvodába, hogy csökkenjen az utazási mennyiségünk. Ez figyelembe vették, felvették oda a gyereket. A beíratáskor még reménykedtem abban, hogy őszre szobatiszta lesz, és dolgoztunk is rajta a kollégáimmal. Bár javult a helyzet, nem jött össze, így az óvodába járás feltételei sajnos hiányoznak. A bemutatkozó szülői értekezleten mégis azt az ígéretet kapom az óvónéniktől, hogy megoldják valahogy a pelenkázást.

Elindulunk a beszoktatással.
Az óvoda épülete kulturált, szépen fel van újítva, meg van csinálva. Ezzel nincs is gond. Hanem az udvar…

Perpétum mobilék kíméljenek

SNI gyermek óvodai felvétele:
ki vállal be egy mászóbajnokot?
(saját fotó 2014.04.)

Először is, olyan az udvar kialakítása, hogy nincs minden csoport-udvarterületen csúszda, így a csoportok néha udvarterületet cserélnek, hogy igazságos legyen az elosztás, és mindenkinek jusson valamikor. A beszoktatáskor pont a gyerekem csoportja birtokolja a legzsebkendőnyibb, csúszda nélküli udvarterületet. Lényegében csak hinta, homokozó és kisházikó van rajta. De az én gyerekem létrát mászni és csúszni szeret mániákusan, a többiben halálra unja magát. Hogyan magyarázzam meg egy maximálisan akaratos sajtkukacnak, hogy a szomszéd csoport csúszdáján, ami ott van mellette egy méterre, nem csúszdázhat? Amikor ő azon olyan jól érzi magát?
A terület- és játékhiányt kompenzálandó, az egyik óvónéni szerintem kínjában, de futóversenyt rendez a gyerekek között a betonon. Ezen több gyerek elesik, megsérül, lehorzsolódnak és véreznek könyökök, térdek. Jön a bekötözés, beragasztás, gyógypuszi, gyógysimi.
Megjelenik a lelki szemeim előtt, ahogy a gyerekem lehorzsolt homlokkal, betört orral jön haza az óvodából, ha itt hagyom… Ez az udvar szuper egy olyan kislánynak, akit leteszünk a sarokba és elbabázik, na de az én fiam nem ilyen.

Felfedezni és tesztelni való veszélyes érdekességek

A gyerekemben egy minőségbiztosítási szakértő veszett el. Az apjával már félig-meddig tréfásan megbeszéltük, hogy ha egy játék átmegy az ő tesztjén, akkor az biztosan gyerekbarát és extra masszív. Az oviban is ennek megfelelően történnek az események. Míg a többi gyerek játszik az óvónénivel, ő megszállottan megy, felfedezi és teszteli az udvart gyerekbiztonság szempontjából. Csak én megyek vele, utána. Másnak ott erre nincs kapacitása, nem tudnak vele foglalkozni és/vagy nem veszik észre. Márpedig igencsak kellene, mert az udvar, főleg egy száz százalék kíváncsiság gyereknek, veszélyt veszély hátán rejt:
  • Ott van például a gereblyés fészer, amit nem csuktak be, és a gyerek bement. A férjem is látta. Szóltunk a gondnoknak, na de a szülőknek kell mindent ellenőrizni???
  • Ott van a hátsó kerítés, amin simán ki tudna mászni a gyerek. Hiperszuper számzáras kapu a másik oldalon ide vagy oda. Ha kimászik és elcsatangol, mi lesz vele? Hiszen nem beszél, még a nevét sem tudja megmondani, ha valaki kint megtalálja őt!!!
  • Aztán ott van a sok lötyögő-billegő kerti állólámpa, amiken ugye muszáj körbelógni. Nekünk is volt otthon hasonlónk a társasházi udvarban. Kiköttettük, nehogy valaki áramütést kapjon. Az óvoda udvara pedig tele van ilyenekkel. No comment!
  • És így tovább.

SNI gyermek óvodai felvétele:
ki vállal be egy felfedező- és
tornászbajnokot?
(saját fotó 2015.09)

Rémület és nagy igények a köbön

Az a bizonyos negatív kép a lelki szemeim előtt egyre sötétebb lesz.
Anno a lányom beszoktatása előtt az óvónénik eljöttek családlátogatásra, és az első napon az oviban üdvözölték az új gyerekeket, külön is foglalkoztak velük... Anélkül is, hogy a lányom SNI lett volna, vagy külön szóltam volna ezért. Itt pedig semmi hasonló, gyakorlatilag a gyerek apja és én vagyunk az óvónénik. Azt az ígéretet is kaptam ugye, hogy megoldják a pelenkázást is, de már most látszik, hogy a gyakorlatban ez biztosan nem fog működni. Ráadásul a gyerekemnek kellene változnia, az óvónéni hiányolta tőle a szemkontaktust…
(Ugye milyen nagyigényű vagyok? Örüljek, hogy ez is van, és hogy ezt az óvodát is végre kialakították, mert máshol még ez sincs… Na de nem is a világ végén lakunk, hanem egy viszonylag jómódú kisvárosban, ahol mindenféle plusz adókat szednek.)
Most már egyenesen halálra vagyok rémülve arra a gondolatra, hogy akár egy percre is el kell mennem innen a gyerekem nélkül! Ő itt egyértelműen élet-halál veszélyben lesz!

Jelzem a felfedezett épületi és emberproblémákat az önkormányzati képviselőnknek. Azt a választ kapom, hogy amikor a felújított óvodaudvart átvették, minden megfelelt az előírásoknak. És hogy annyi és olyan szakember van az óvodában, amennyi és amilyen az előírás... Hát köszönöm! Pusszantom az előírásokat.

Felmentés kötelező óvodába járás alól?

Mi más lehetséges? Felmentethetem a gyereket a kötelező óvoda alól. És ha felmentetem, mit fogok vele csinálni? Otthon leszek vele? És leigazoltatom a hiányzást? Ki és hogyan igazolja ezt nekem?
Nekem hamarosan vissza kell mennem dolgozni. Nem tudok folyamatosan igazolásokért és vizsgálatokra mászkálni, nem lehet ennyit hiányozni a munkahelyről!
És honnan lehetek biztos benne, hogy egyáltalán megkapja az óvoda alóli mentességet?
Vagy járassam máshova, fizetősen?
A lehetetlen kör bezárult.

Az ideiglenes megnyugtató megoldás: SNI gyermek óvodai felvétele állami rendszeren kívül

Végső mentsvárként, maximálisan kétségbeesve felhívom a családi napközit, ahova eddig járt. Ott jól tudták őt kezelni, biztonságos helyen volt, abszolút nyugodt lehettem felőle. Bár igaz, ráment a gatyánk is a havidíj kifizetésére, de majd megoldjuk valahogy…
Óriási megkönnyebbülés, egy szikla esik le a szívemről, hogy vissza tudják venni egy évre. Sőt, segítenek bejutni egy magánóvodába, tehát a gyerek hivatalosan óvodás lesz.
Addig meg csak (ki)találok valamit!
És nagyon örülök neki, hogy felelősen döntöttük: akkor vállaltuk be a gyerekeket, amikor már megállunk a saját lábunkon. Akkor is, ha érdemben sem az állam, sem más nem segít a gondozásukban, vagy csak idegölő adminisztráció és macerák árán...

Egy SNI gyermek óvodai felvétele mindenhol ilyen bonyolult, vagy csak nálunk? Szeretettel fogadom a történeteidet a hozzászólásokba.

Az biztos, hogy sokkal könnyebb az élet, ha egy gyerek nem SNI, hanem úgymond „szürke kocka”. És ezzel nem akarok senkit sem bántani, mert a nagylányom nekem is egy hétköznapi viselkedésű, aranyos és okos „szürke kocka”.
Mindenesetre tovább keresgélek. Folytatása következik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése