2017. február 3., péntek

Viselkedési zavarok szakértői: az „elektromágneses” gyermekpszichológus

Egyszer, még évekkel ezelőtt, olyan 2005 környékén voltam Voll diagnosztikán, egy (orosz? ukrán? nem emlékszek pontosan) doktornőnél. (Ha még nem ismernéd: ez egy elektromos műszeres vizsgálat, ami az emberi testben az elektromágneses energia áramlását, és annak elakadásait, zárlatait vizsgálja.)

Hogy ez mekkora hókuszpókusz, én nem hiszek benne!

A feszültség forrásai:
elektromágneses vezetékek
(freeimages /
accupuncture-model-1413026)
Igen, hatalmas hókuszpókusz, én sem hiszek benne. Pontosan akkora hókuszpókusz, mint az, hogy nem nyúlunk bele a konnektorba, mert FESZÜLTSÉG van benne, és megráz az áram. :-) Élettani alap tény, hogy az emberi test nagy részben sós vízből: elektrolitból áll, ami bizony vezeti az áramot, ha hiszünk benne, ha nem. Mert ez Természeti Törvény, fizika! És mivel minden elektrolit folyadék rendezetten kering bennünk, kizárt dolog, hogy az elektromos áram rendezetlenül keringjen. Ezért az elektromágneses energiát vezető „drótjaink” is léteznek a testünkben, amiket a kínaiak meridiánoknak hívnak. Ezt nem unalmukban és jó dolgukban találták ki a ferde szemű barátaink, hiszen ki is lehet mérni a vezetékek helyét, működését. Hasonlóan, ahogy EKG-val a szív, EEG-vel pedig az agy elektromos működését… A meridiánok működésén keresztül pedig a szerveink állapotára és a szervezet energiatoxinos, zavarómezős (pl. nehézfémes) terheltségére is lehet következtetni. Mert akkor nem olyan a vezetőképessége... Feltéve, ha hozzáértően mérnek.
Milyen érdekes, hogy az érzelmi ingadozást, az idegességet, az aggódást és a hasonló lelki problémákat az embernél is nevezik FESZÜLTSÉGNEK is. :-)

Hogy hogyan jön ehhez a gyermekpszichológus? Mindjárt kiderül, ígérem.

Nagyon érdekes volt a Voll vizsgálat, és hátborzongató, hogy pont ott mutatott ki (nem súlyos) problémát a műszer, ahol amúgy is tudtam, hogy nem minden oké. Mert korábban már a nyugati betegségügy is kimutatta, amikor a betegségorientált rokonaim elcipeltek a kórházba a kisebb tüneteimmel. Csakhogy erre a problémámra a nyugati betegségügy élethosszig tartó tünetelnyomó veszélyes hulladék szedést (jó kis mellékhatásokkal) és szikét ajánlott megoldásként... A Voll mérő pedig speciális gyógynövényes táplálékkiegészítőket. Azokat szedtem is 3 hónapig, és meglepő módon múltak is el, csökkentek a problémával összefüggő tüneteim. Nahát, micsoda véletlen… Akkor minek ilyenre kemikália és szike? Használja az, aki kitalálta…
Voll mérés
(users.atw.hu / egeszsegsiker)
Amikor abbahagytam a táplálékkiegészítő szedést, kicsit visszajöttek a tünetek. Tehát hiányzott még valami. Az X tényező kezelése… Azt pedig azóta megtaláltam.

Hogy hogyan jön ehhez a gyermekpszichológus? Most már tényleg mindjárt kiderül.

2015 nyarán, 3 hónapja tettem le természetgyógyász modulvizsgámat, aminek része volt a Voll diagnosztika rövid megismerése (részemről ismétlése) is.
Miután a gyerekem ugye a gyerekorvosnál és az óvodában sem bizonyult hétköznapinak, eszembe jut, hogy elviszem Voll diagnosztikára. Nézzük meg azzal is, van-e valamilyen zavar a buksijában és a vezetékeiben. Habár erős kétségeim vannak afelől, hogy egy duracellnyuszi képes-e végigülni egy 20-30 perces vizsgálatot idegen helyen, ahol ráadásul sokszor hozzáérnek egy műszerrel…
Itt nálunk helyben régebbről, egy életmód klubos összejövetelből ismerek valakit, aki végez Voll diagnosztikát is. Felhívom, elmondom neki, hogy mi a helyzet, és hogy elvinném a gyereket Vollra. Rendben, vigyem, de mivel 3 éves gyerekről van szó, először engem szeretne megnézni. Oké, ebben abszolút benne vagyok, látom, ért a témához. (A gyerekek a fogantatásuktól kezdve 6-10 éves korukig 80%-ban a körülöttük levő felnőttek, főleg az anya elektromágneses energiájából táplálkoznak… Tehát talán én vagyok a kulcs a dologban.)

Voll diagnosztikából gyermekpszichológus vizsgálat

2015. szeptember: elmegyek hozzá. Hát (először) nem Voll diagnosztikás vizsgálatra kerül sor. Hanem, mint kiderül, ő pszichológus, pedagógus, gyermekpszichológus is, ezért kifaggat, kikérdez, beszélgetünk a gyerekről. Szinte csak a zokniméretemet nem kérdezi meg. Milyen a gyerek, milyen vagyok én, milyen az apja, milyen a testvére? Rendben van-e a családunk, a párkapcsolatunk, rendezettek-e az életkörülményeink? Hogyan jöttek a gyerekek, hogyan születtek, voltak-e problémák és nehézségek? Hogyan változott, miként fejlődött eddig a kis akaratos sajtkukac? Milyen a rokonságunk? Ki nem fogadja el őt, ki nem fogad el engem? Stb.
Nem „negatív leletes” válaszok:
Feszült, "dühös gyermek" -
a gyermekpszcihológusnál?
(freeimages /
child-anger-1430285)
  • Milyen nehézségek voltak: a testvér kicsit nehezen indult el hozzánk. A két megszületett gyerek között két másik gyerek a 12. várandóssági héten spontán elment. Mindkettő akkor! Stresszoldó kezeléssorozatot követően tudott végre megérkezni a kistestvér. Ennek a gyökerei elég messzire vezetnek a múltba: a rokonsági egészségromboló érzelmekbe, gondolatokba, szokásokba, az epigenetikába, az elektormágneses energetikába… És valamennyire biztosan rá is görcsöltem a témára.
  • Ki nem fogadja el őt, ki nem fogad el engem: hát például egyes lelketlen, a spártai vének tanácsában tag betegségügyes orvosok, akik sportot űznek várandós nők bulváros ijesztgetéséből. Főleg, ha kiderül, hogy a nagyon várt fiatalembernek a hasamban kétoldali dongalába van. Még akkor is, ha egyébként semmi baja, hiába ultrahangozták meg őt többen is szinte sejtenként. És sajnos vannak olyan rokonaink is, akik szintén hajlamosak spártai módon gondolkodni, és a nem 100%-ban tökéletes gyereket kitenni a Taigetoszba… Ahelyett, hogy változtatnának, amin lehet; hogy megkeresnék a tünetek okát, és kikalapálnák. A rokonokat közben már elég jól sikerült megnevelni… :-) A spártai doktorok helyett pedig másokat találtunk. Mert egy gyerek az nem egy kiló alma a piacon, hanem érző emberi lény!

Majd kinövi (?)

A gyermekpszichológus a beszélgetés végén azt szűri le, hogy velünk és a gyereknevelésünkkel a jelenben túl nagy problémák nem lehetnek. (Ezt reméltem is, hogy nem hiába művelődtem érte olyan sokat.) És hogy az SNI gyermekkel elfogadónak és következetesnek kell lenni továbbra is, és majd kinövi. (Ezt pedig majd meglátjuk.)
Sajnos erről a beszélgetésről nincs írásos szakvéleményem. :-(
A felmérés után próbáljuk megoldani, hogy eljussak hozzá a gyerekkel is, egy Voll vizsgálatra is, de elég bonyolult az ügy. Így arra jutok, hogy még nincs itt az ideje, esetleg majd valamikor később megpróbáljuk. Pláne, mert 6 hét múlva kaptunk időpontot egy rangos, helyi gyermekfejlesztő szervezettől vizsgálatra…

Erre kíváncsi leszek!

Mindenesetre a pszichológus akaratlanul is, de lényegében kipipálva...

Neked vannak tapasztalataid hasonló, némiképp "alternatív" szakemberekkel? Szeretettel fogadom a történeteidet a hozzászólásokba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése