2017. február 22., szerda

Gyermekviselkedés szakértő(?): gyermekpszichiáter és a nyugtatóhiány

Az emberi pszichével „hivatalosan” többfajta psziché-szakember foglalkozhat. Köztük a pszichológus és a pszichiáter. Gyerekekkel értelemszerűen közülük is a gyerekekre szakosodottak dolgoznak.
  • A pszichológusok bölcsészek, főleg stresszkezelő beszélgetésre, életviteli tanácsadásra jogosultak.
  •  A pszichiáterek orvosok, írhatnak fel receptre orvosságot. És ezzel a jogukkal élnek is az esetek 90%-ában, főleg, ha nem holisztikusan szemlélik a klienst. Felnőtteknél is, gyerekeknél is. Felnőtteknél is, gyerekeknél is. Mert a hivatalos, nyugati, materialista orvos(ság)tudomány nézőpontja szerint a mentális-lelki problémák mindig, mindenkinél „az agy genetikai eredetű, kémiai egyensúlyzavarai”. És ezeken a tüneteken nyugati orvos(ság)tudományosan egyedül a hiányzó kémiai anyag kívülről történő bevitelével lehet változtatni. Vajon ebből az következik, hogy egy figyelemzavaros, hiperaktív gyerek azért túlzottan eleven, egy SNI autista azért bezárkózott, mi felnőttek pedig azért érezzük magunkat depressziósnak, idegesnek, pánikosnak, rossz alvónak, stb. mert krónikus antidepresszáns, nyugtató, altató, stb. hiányunk van? És kizárt dolog, hogy az emberi test saját boszorkánykonyháját valahogy rá lehessen venni, hogy termeljen magának saját, természetes anyagot? Még akkor is, ha anatómiailag semmi akadálya nem lenne? Hiszen ott a mindent eldöntő, és atombiztosan bebetonozott genetika, ami az agy kémiai működését kizárólagosan vezérli? És mindig, mindenkinek a szervezete egész biztosan jól viseli azt az idegen anyagot a laboratórium kémcsöveiből? Nem kell elmenni a szedés elkezdése előtt például vizsgálatokra? Mert ugye a pszichiátriai szerek tudományosan sokszor bevizsgáltak és „veszélytelenek”?
Materialista tudománytalanul, naivan, józan paraszti ésszel is azok?

Pszichiátria, gyermekpszichiáter: én vagyok ferde, vagy a tükör görbe?

Avagy a hivatalos tudomány, kontra a saját szemes (vak? félrelátó?), saját füles (süket? félrehalló?), saját orros (rosszul szagoló?), saját bőrös (rosszul tapintó?) mindennapi megfigyelések, észrevételek, észlelések, tapasztalatok... Ellentét és zavar a köbön!
  • Legalább 20 évig közvetlen közelről figyelhettem egy közeli rokonomat, miközben felírt pszichiátriai szereket szedett (a mai napig)… Nem sikerül letennie őket, épül lefelé szellemileg, panaszkodik a mellékhatásaikról. A tünetek pedig egyre bővülnek, egyre többet írnak fel, egyre többet költ rájuk havonta. Költői kérdések: tényleg szüksége van/volt rájuk, és tényleg élethossziglan szednie kell őket? Mert a genetikáját e tekintetben nem vizsgálták, maximum „távdiagnózissal”… És mi ez, hogy folyamatosan növekvő mennyiségre van szüksége belőlük? Növekszik, azaz mégiscsak változik valahogyan az állandónak bemutatott genetikai - kémiai agyi egyensúlyzavara? Vagy inkább csak szimplán függő lett, beléjük ragadt, mint mások a cigarettába, alkoholba? Vajon hozott-e volna másmilyen változást az agysejtjei „genetikai eredetű, kémiai egyensúlyzavarában” például az, ha gyorsan talált volna egy jó ügyvédet abban a csúnya rokonsági pereskedésben, amikor a problémája megjelent?
    Agyi kémiai egyensúlyzavar,
    beszűkültség, csőlátás?
    (Forrás: Facebook)
  • Volt alkalmam kipróbálni a rokonság rám testált pszichiátriai orvosságát középiskolás koromban, a vizsgadrukkos alvászavaromra. Valami éberalvás-szerű, tompított kómás, vegetáló zombirobot állapotba kerültem tőle, kipihent messze nem lettem. Eldöntöttem, hogy köszönöm, bőven sok volt belőle, soha többet. És nemrég egy klinikai szakpszichológus jóismerősöm fogta a fejét, hogy „de hát azt a szert epilepsziás tünetek tompítására használják!” Ejha! Én meg bevettem... Vajon milyen más módokon lehet még változást előidézni az agysejtjeim „genetikai eredetű, kémiai egyensúlyzavarában”?
  • A sok, hosszan pszichiátriai szert szedő ember, akivel kapcsolatba kerülök a stresszoldó foglalkozásom révén… Egy Facebook csoportban, ahol a csoport neve szerint pánikbetegeknek az élet napos oldalát kellene keresniük, a pszichiátert keresik a félelmetes tüneteikkel, mert elfogyott a nyugtatójuk. Hűha! Vajon honnan indultak, mi történt velük, és hogyan jutottak ide? A szépségért, illetve az egészségért tényleg mindig ennyit kell szenvedni, és ekkora ára van? Vajon milyen más módokon lehetne még változást előidézni az agysejtjeik „genetikai eredetű, kémiai egyensúlyzavarában”?
  • És így tovább.
Nagyon szép, hivatalos tudományos és rózsaszín ködös eszménykép az, hogy ha valakinek van egy problémája, bevesz rá egy hivatalos tudományosan igazolt pirulát (ami ugye a hivatalos, kizárólagos megoldás), és probléma huss! Elmúlt. Ehhez képest a józan, hétköznapi, rideg, való világos élet kiábrándító. Vagy mégsem?

Van más lehetőség? Avagy az „alternatív eretnekségek”

Nyugtatóhiány, vagy egyensúlyhiány?
(Forrás: Facebook)
  • 2010 táján együtt vizsgáztam egy pszichiáterrel ÉFT-ből. Eljött lelki akupresszúrát tanulni, mert hipnózissal nem tudott minden kliensének segíteni. Amikor a bemutatkozásnál ezt közölte velünk, leesett az állunk. Hogy is van ez? Egy, a keleti egészségkultúrán alapuló stresszoldó módszer lepipálhat egy komoly pszichiátriai technikát? Hogy mik vannak! Sajnos csak felnőttekkel foglalkozik… De az ő ÉFT ismeretei nálam is léteznek, és még sok minden más is mellette. Egy átlagos pánikrohammal, depresszióval, szorongással, stresszel elbánok keleti elvek alapján is, orvosság nélkül…
  • 2016-ban elvégeztem a hivatalos fülakupunktúrás addiktológus képzést. A fülakupunktúra is keletről ered, az akupresszúra rokona, nyugati rendszerbe foglalva. Az addiktológia keretében alkoholról és drogokról; leszoktatásról, az általuk lerombolt idegrendszer visszaépítéséről tanultunk. És ott kiderült, hogy a patikai tudatmódosító szerek, „orvosságok” alapanyaga, működése is sok esetben ugyanaz vagy hasonló, ami az utcai drogoké. :-( Sajnos könnyű velük visszaélni, bár kétségtelenül tisztábbak és kiszámíthatóbbak… (Igen. Amikor azt hallom, hogy Amerikában már megint lövöldözés volt egy iskolában, és hogy egy ilyen szert szedő gyerek követte el, elgondolkodok…)
A probléma az, hogy egy viselkedészavaros gyereket nem nagyon lehet sem akupresszúrával, sem fültűkkel hatékonyan kezelni. Egyrészt mert rakoncátlan, nehezen viseli az érintést. Másrészt olyan tényezők állhatnak fent nála, amiknél nem biztos, hogy ezek eljutnak a célig. Mi más lehetséges? Erről majd a későbbiekben.

A fehér köpeny hatalma, avagy Hippokratész mit csinál a sírjában?

Tehát a pszichiátria, a hivatalos tudomány és a biztonságosság ígérete napjainkban vajon micsoda (tisztelet a kivételnek)? Betegségnek álcázott, tudományosan a génekkel és agyi folyamatokkal megindokolt káros szenvedélyre való rászoktatás, a fehér köpeny magasztos varázsának jegyében? Hol van ebben Hippokratész „nil nocere”, azaz a „ne árts” elve? Tisztelet a kivételnek. És vajon milyen tudatállapotba kerülünk, amikor mindent kritikátlanul, óvatosság nélkül, józan paraszti ész nélkül, a saját szellem-lélek-test igazi igényeinek érzékelése nélkül beveszünk és elhiszünk neki? Mi kell ahhoz, hogy ne mindig vegyük be, hogy selejtesek vagyunk, súlyos bajunk van, ezen nem lehet (máshogy) változtatni, bele fogunk halni a génjeinkbe, az Anyatermészet gonosz tréfájába? És mi kell ahhoz, hogy ne mindig vegyük be, hogy X évig való tanulás és egy hivatalos eskü garantálja az ezerszázalékos tudást mindenben?

Szedje az, aki kitalálta és felírja

Vajon mekkora része valóban indokolt annak, ahogyan most használják a pszichiátriai szereket, és mekkora részüket lehetne helyettesíteni más módokon? Vajon milyen hatással van az élővilágra a maradékuk, ami kikerül az emberi szervezetből? És utána hova kerül, hogyan hat, ha valaki megeszi, megissza? Inkább nem is kérdezek több ilyet...
Most akkor egy ilyen helyre vigyem el a szemem fényét? Tisztelet a kivételnek... Esetleg majd akkor, ha az lesz a célom, hogy fiatalon kábítószer fogyasztó legyen...
Főleg, hogy egy viselkedészavaros gyerek bizonyos formában már most is kábítószer termelő és fogyasztó sajnos!

Bizarr olvasmányok, néznivalók a (gyermek)pszichiátriáról: hivatalosított rózsaszín köd és józan valóság:

http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/kedvcsinalo-pszichiatriai-kezeleshez.htm
https://vimeo.com/16767595
http://hu.drugfreeworld.org/drugfacts/ritalin.html

Neked milyen tapasztalataid vannak a (gyermek)pszcihiátriával? Szeretettel fogadom a történeteidet a hozzászólásokba. 


Folytatása következik! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése