Még némi kiegészítés az előző, felső tagozatos 5-ödikes beszámolóhoz, mert az túl hosszú lett volna ezzel együtt. És a közlekedés egyébként is egy fontos téma az SNI gyereket nevelő szülők nyugalmához, tehermentesítéséhez. Ha az érintett jól megtanulja, egy kiváló SNI gyermek fejlesztési lehetőség is egyben, és nagyon sok szülői kapacitást meg lehet vele takarítani.
Ebben az évben lett horror ára a benzinnek. Mivel az iskolától jó 4 km-re laktunk, a város másik végén, és nagyon sok akadálya volt az oda való saját lábas / kerekes eljutásnak:
- sokszor kellett forgalmas utcákon és gyalogátkelőhelyeken („zebrákon”) átmenni, habár van kerékpárút, ott is sok a veszélyes keresztutca;
- a tekeréshez nagyok a szintkülönbségek menet közben (sajnálom is érte szegény biciklis postást…);
- az iskolában sajnos nem volt hol tárolni a kétkerekűt biztonságosan és állagmegőrző módon;
 |
| SNI gyermek fejlesztése - közösségi közlekedtetéssel - ja igen, természetesen a helyi busz is meg lett alkotva legóból, buszmegállóval együtt (saját fotó) |
Tanultunk önállóan közlekedni – SNI gyermek fejlesztése buszozással
Szerencsére kiderült, hogy egész tűrhető a városi közösségi közlekedés, ráadásul „ingyenes” (azaz a helyi adókból, ingatlanadóból fizeti az önkormányzat).
Ezért tanultunk buszozni, közösségi közlekedni.
Ez főleg abból állt, hogy az érintettet reggelente fél évig kísértem a helyi busszal, délután pedig mentem elé ugyanígy.
Tanultunk a gyalogátkelőhelyeken is átmenni, de az első ilyen alkalommal a delikvens figyelmetlen volt, csak az egyik oldalra nézett körül, így majdnem elcsapták, ráadásul a szemem láttára, rá kellett kiabálnom, hogy álljon meg. Huh. Mivel délután sajnos sehogy sem lehetett elkerülni, hogy a város egyik legveszélyesebb zebráján menjen át, így akkor muszáj volt érte mennem, viszont reggelente szerencsére már az elejétől önállóan be tudott a busztól sétálni az iskolába, mert akkor nem volt gyalogátkelőhelyezés.
Közlekedésbiztonság egy, már csak enyhén SNI kiskamasznak
Időközben végül kisakkoztam, hogy délután melyik gyalogátkelőhely a legkevésbé veszélyes, hol és hogyan menjen át a főúton a buszmegállóhoz (az egyik lámpás kereszteződés volt a nyerő). Továbbá kapott egy akkora, felnőtt láthatósági mellényt, amibe táskástul, kabátostul, mindenestül belefért, és egy ideig abban közlekedett a veszélyesebb gyalogos helyeken, valamint a táskáját és a kabátját is feltuningoltam fényvisszaverőkkel.
Aztán a mellényt magától levette, amikor már elég rutinja lett.
Egy idő után ügyesen ráérzett a közösségi közlekedés ízére és már minden zebrán átmerészkedett (habár akkor még nem adtam neki erre engedélyt), illetve délután is önállóan hazajött a helyi busszal.
 |
| Közlekedésbiztonság nemcsak SNI gyerekeknek - sötétben a sötét ruha nem egy életbiztosítás, a fényvisszaverő nagyon hasznos találmány (saját fotó) |
Egyszer az iskolából is hazasétált, de arra azt mondta, hogy többet inkább nem. Majdnem 60 percig tartott.
A végén már kulcsot is kapott, és be tudott menni a lakásba, ha senki sem volt otthon.
Az önálló közösségi közlekedés járulékos örömei
Kinyílt neki a világ, újdonságként például egyedül kezdett el könyvtárba járni az iskolája mellé. Leesett az állam, de első alkalommal, amikor bement, csak úgy, olvasójegy és minden hasonló nélkül, és név – lakcím alapján kiadtak neki 2 db könyvet. Jó kiállása és elég behízelgő dumája van, sok felnőtt nem tud neki ellenállni, leveszi őket a lábukról. Nekem pedig külön öröm, hogy a sok kütyüzős kockulás közepette eszébe jut könyvet is olvasni.
