A „hivatalos (profitorientált tünetelnyomó tudormányos betegségügyes), komoly” álláspont az autizmusról jelenleg az, hogy:
„Az autisztikus viselkedés gyógyítható, az (SNI viselkedészavaros) autizmus gyógyíthatatlan, mert utóbbi genetikus. Kedves szülő, törődjön bele, hogy ezen nem lehet érdemben változtatni, a gyereke lényegében ilyen vegetáló fog maradni egész életében. Menjenek haza. Fejleszteni fogják a gyereket, felírnak neki nyugtatót (= legális tudatmódosító szert), aztán majd lesz valami. Stb. stb.”
A legtöbb hivatalos, (tünetelnyomó betegségügyi) szakértő(nek tartott) író (súlyos SNI viselkedészavaros) autizmusról szóló cikkében is ez szerepel. Tegyük a szívünkre a kezünket: melyik az a szülő, aki egy ilyen kegyetlen, érzéketlen, determinált ítélet hallatán nem keseredik el jó mélyen, és nem lesz elégedetlen? Melyik az a szülő, aki a lelke mélyén nem érzi magát félresöpörve, becsapva, nem érez valamilyen ordító hiányosságot? Mennyivel emberségesebben, előremutatóbban, kevésbé lekezelően és kevésbé determinálóan hangzana például valami olyasmi (ami mellesleg valószínűleg közelebb is áll az igazsághoz), hogy:
"Kedves szülő, ezt a jelenséget mi még nem ismerjük eléggé, ezért nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. De ettől még nem lehet teljesen kizárni, hogy mégiscsak gyógyítható. Tehát ne keseredjen el, hiszen ismeri a saját gyerekét, jobban, mint mi. Nyugodtan kutasson, keressen, tájékozódjon, és ha talál valamit, szívesen megvizsgáljuk. Dolgozzunk együtt a megismerésében"?
(Jah igen, egy "mezei" hétköznapi értelmi sérült laikus halandó szülő ezt nem tudhatja. Mégis, honnan tudná? Nem is ő él a testében X éve, hanem a tudós kutató. A tudós a szülő szeme, füle, orra, ... Ezért ezt csak a naaaagy hivatalos tünetelnyomó betegségügy tudhatja. Ezért ha talál is valamit a szülő, ami esetleg változást hoz, az is hülyeség. Mert a gének...)
 |
| Autizmus genetika: mit is takar? (freeimages / dna-3-1163478) |
A géneknek ügyvédre van szükségük?
A gének érdekes dolgok a jelenlegi ember életében. Ha valamilyen életromboló tünetet nem sikerül tartósan megváltoztatni a hivatalos tudormányos tünetelnyomó betegségügy keretein belül, általában a géneket okolják érte. Milyen jó nekünk, hogy vannak a gének, akik lehetnek általános bűnbakok az összes rejtélyes problémánkért. Tedd tönkre magadat, vagy hagyd, hogy tönkretegyenek, és fogd rá a génjeidre, hogy ők a selejtesek! Ne félj, nincs ügyvédjük, nem fogják kikérni maguknak, nem fognak a körmödre koppintani.
Ez mind szép és jó, na de mi lesz például akkor, ha szélesebb körben kiderül: a gének működése, megnyilvánulása például környezeti befolyások folytán megváltozhat? Például minimum ki és bekapcsolhatnak? Ez már a legújabb, komplex integratív tudományos kutatások egyikének, az epigenetikának a körébe kalauzol el minket. Akkor aztán minden csúnyán borulni fog, és eljön az ideje a komplex integratív keleti egész-ség-kultúrának. De még mindig maradjuk egy kicsit az autizmus genetikánál.
