Igen, tudom, a cím nagyon mellbevágó. Még hogy egy viselkedésproblémás (figyelemzavaros, súlyos, SNI, ...) autista gyerek drogos lenne? És hogy saját magát drogozza? Ledöbbentő. És ha tényleg így van?
Az előző írást a megjelenése óta még kiegészítettem egy mondattal, mert odakívánkozott a végére: Egy viselkedészavaros SNI gyerek bizonyos formában már most is kábítószer termelő és fogyasztó sajnos! Hogy ezt a kijelentésemet mire alapozom? Dr. Natasha Campbell-McBride neurológus-gasztroenterlógus könyvére, a GAP szindrómára, ami az emésztés és a pszichológia kapcsolatát írja le. Ezt a könyvet a gyerekem 1 éves korában ajánlották a figyelmembe, és teljesen"véletlenül" azelőtt két hónappal érkezett be az antikváriumba az előjegyzésemre, amikor kiderültek a súlyos autizmus tünetei... A tartalmát alapban nincs okom megkérdőjelezni, bár valószínűleg nem vonatkozik minden autistára. Hogy miért nincs?
Egy viselkedészavaros gyerek sokszor úgy rohangál, mint egy mérgezett egér (freeimages / manchitas-1403509) |
Először is, figyeljünk meg egy viselkedészavaros súlyos SNI gyereket
Éber szemmel, egészben nézve és népiesen megfogalmazva egy viselkedésproblémás, figyelemzavaros: hiperaktív (ADHD-s), autista (ASD-s), stb. SNI gyerek elég sokszor úgy rohangál, mint egy mérgezett egér. Van ebben a kifejezésben egy nyomra vezető kulcsszó: a mérgezett. És hogy miért célszerű először egészben megfigyelni őt? Mert a kicsi gyerekeken elsőként a viselkedésen látszik, hogy valamilyen problémája, zavara van (esetünkben ez stresszreakciós - idegi-elektromos jellegűnek tűnő zavar), hiszen ha nem beszél, ugyebár nem tudja az érzéseit sem elmondani. És ugye például azt sem tudja elmondani, ha fáj valamije valahol, maximum mutogat.
Másodszor: figyeljük meg, hogyan dolgozik a pszichiátria