Súlyos (SNI) autista gyerekek szülei: viszlát munkaerőpiac, ingyen óvónő leszek?

Az álláskereső regisztráció – nem regisztráció, és a saját - családi vállalkozás dilemmái közepette…

Állami óvodai helyzet: ingyen óvónő vagyok

Állami óvoda:
sok gyerek, kevés óvónő:
ki oldja meg a gyerekek
igazi biztonságát?
(freeimages / kim-1-1478056)

2016-ban a volt SNI autisztikus-hiperaktív gyerekem, köszönhetően a megtalált komplex integratív kezelésnek, akkora változáson, javuláson ment keresztül, hogy például 2016 nyarára szobatiszta lett és rengeteget szelídült. Hivatalosan már csak a megkésett beszédfejlődés egyértelmű, a többi tünet csak időnként jön elő, átmenetileg, miután kap valamilyen mikrodetoxikáló szert. Így 2016. őszétől, 4 évesen rendes állami óvodába járhat! Halleluja! Egyelőre délig vállalják őt. Ennek egyik oka, hogy az érzékeny idegrendszere miatt délre elfárad... 

Rendben, de ezért van az ebéd utáni alvás, jól alszik akkor is, nincs vele teendő, már régóta nincs autisztikus sikítós alvászavara! A másik ok az, hogy a nagyobbakkal délután foglalkozni kell, és hát ehhez évek óta megoldatlan óvónőhiány van! A csoportjukat csak 1, már idős óvónő terelgeti a dadussal, akikkel abszolút semmi bajom nincs, sőt. De úgy hiányzik nekik a nem mindennapi, megkésett beszédfejlődéses gyerek, mint a léggömbárusnak a nyílzápor.

Pedzegettem a szakemberhiány átmeneti megoldására javaslatként hivatalos körökben, hogy például családi napközi gondozó vagy bébiszitter végzettségű személyt is fel lehetne esetleg venni ideiglenesen… Ugyanúgy, ahogy anno a másik óvodában az udvar biztonságosabbá tételét is szorgalmaztam. Válasz: hivatalos állami óvodába ilyet nem lehet. Tehát a gyerekek biztonságos felügyeletét csakis óvónők tudják garantálni, más felnőttek nem…

Magyarul: oldják meg helyzetet az ott dolgozók és a szülők azzal a létszámmal, ahogy tudják! Ha így baj éri a gyerekeket a körülötte levő felnőttek túlterheltsége miatt, az ezek szerint nem érdekes… A lényeg az előírások vasszigoros betartása, nem a gyerekek igazi biztonsága.
Tehát, mivel az alakulóban levő, megkésett beszédfejlődéses gyerekemet biztonságban akarom tudni, én is részt veszek a megoldásban azzal, hogy minden délben elhozom őt az óvodából… Úgy, hogy ha akarnám őt hivatalosan is diagnosztizáltatni, az óvónői fizetésemre 1 évet biztosan várni kellene.

Viselkedészavaros súlyos autista, SNI-s gyerekek szülei: az ág (állam) is húz?

A súlyos viselkedészavaros (SNI) autizmus genetikus és epigenetikus okainak taglalásából egy kis kitérő egy olyan téma felé, ami egyre több dolgozó szülőnél súlyos problémákat okoz. Alapvetően fontos (lenne), mégsem nagyon foglalkozik vele senki! És nem a panaszkodás a célom ezzel, hanem a változtatásra felhívás!

Munkaügyi hivatal: mint Eger vára a törökök általános ostroma alatt

Körülbelül ilyen tumultus volt
a munkaügyi hivatalban
- sajnos fotózni a meglepetés erejétől
nem jutott eszembe
(freeimages /
people-people-people-1439564)

Ez a rész abból az apropóból íródik, hogy 2017 márciusában, az volt súlyos (SNI) viselkedészavaros autisztikus-hiperaktív gyerekem komplex integratív kezelési ideje alatt kétszer is voltam teljesen hiába a körzeti munkaügyi hivatalban. Mégpedig újra beregisztrálási szándékkal, mert nem akarom rontani az álláskeresési statisztikát. A megjelenésben hatalmas bűnöket követtem el: egyszer sem sikerült odaérnem reggel 8 órára, azaz nyitásra. Minek is menjek oda olyan korán, amikor 8-12 között van a hivatalos nyitva tartás? Én ezt szeretném kihasználni. Ugyanis hadra fogható nagyszülők és strapabíró, gyerekgondolat-olvasó, ingyen dolgozó bébiszitter hiányában nekem kell a gyerekeimet fuvaroznom reggelente az oktatási intézményekbe. És nincs szívem őket a bürokratikus hivatalok miatt hajnalok hajnalán felkelteni! (A sok aludni nem hagyás is nem invazív zavarómezős epigenetikus ártalom lehet…) 

Ebből kifolyólag, mert nem sztároltam a hivatalt, és nem kuckóztam be magamat 3 napi hideg élelemmel az épület kapualjába már előző este sorszámért, mindkétszer hatalmas tömeg fogadott 8.30 körül. Nulla levegő, mindenhol álltak, egy gombostűt sem lehetett leejteni! Az automata már nem is adott sorszámot ügyintézésre. Mindezt azért is, mert a városunknak nincs saját munkaügyi hivatala, pedig a lakosságszám alapján nagyon ráférne… És sajnos felhívni sem lehet a munkaügyi hivatalt, mert nem veszik fel a telefont.

Ember tervez, bürokrácia végez. Felmérve a helyzet Mission Impossible jellegét, hazajöttem. Én erre többet így nem költök útiköltséget, megoldjuk nélkülük. Van más választásunk?

Súlyos (SNI) autizmus kiváltó okai: epigenetika: környezet, zavarómezők?

Autizmus kiváltó okai: kérdéses
(freeimages /
river-stones-series-1-1177378)

A súlyos (SNI viselkedészavaros) autizmus kiváltó okai között szereplő (egyes tudormányos MTA becslések szerint csak 30%-ban) bűnös génekről szóló előző írásban egy költői kérdéssel hagytam abba… Tehát:

Hogyan lehetséges a gyerekem apjánál és nálam, a mi érzékeny idegrendszeri jellegzetességeinkkel, hogy, bár mi is kicsit magunknak valók vagyunk, de pl. nem sikítozunk, és nem verjük a fejünket a falba? Azaz, mi miért nem lettünk (SNI) viselkedészavaros autisták? És hogy az én korosztályomban nem is ismerek ilyentől szenvedő embert?

Ha tényleg „genetikus” az autizmus, mint ahogy nagyon erőltetik ezt a lemezt hivatalos, tünetelnyomó tudormányos betegségügyi körökben és a köztudatban, akkor a jelenlegi tudásommal nem tudok erre a kérdésre más választ adni, mint az epigenetikát. Más néven túlterhelést, nem az emberi lénybe való, de begyűjtött dolgokat, mikromérgeket, zavarómezőket.

(Lehet, hogy lesz majd más válasz is, ha VÉGRE elkezdik gondosan, ALAPOSAN, FÜGGETLEN körökben kivizsgálni az (SNI) viselkedészavaros autista gyerekeket. Mert az írás készülésének időpontjában ugye alig vizsgálják. Vagy ha vizsgálják is, elhallgatják az eredményeket. A jelenlegi hivatalos tünetelnyomó betegségügy meglehetősen „impotens” / anyagias a témában, ezért nekem is a saját olvasmányaimra és „hivatalos betegségügyi tünetelnyomó tudormánytalan, naiv, józan paraszti eszes, szemfényvesztő placebó, vákumozott, agyatlan, stb.”, megfigyeléseimre kell támaszkodnom.)