A súlyos (SNI) autizmus gyógyítható? Nem (tudni). Kiegyensúlyozható? Természetesen!

Az előző írásban azt firtattam, hogy betegség-e a súlyos (SNI) autizmus. Sikerült kialakítani saját álláspontot?

• Ha legalább részben betegség, hiszen együtt jár bizonyos tünetekkel, akkor legalább részen úgymond „gyógyítási” (öngyógyulás támogatási) célzattal foglalkozunk vele.

• Ha semmilyen szinten nem betegség, akkor nem foglalkozunk vele egyáltalán.

Az (SNI) autizmus gyógyítható?
Ilyen tünetelnyomó beavatkozásokkal
nem (?) (freeimages / pills-1417417)

Én most egy másik úton fogom megvilágítani azt, hogy a súlyos (SNI) autizmus gyógyítható-e, és ha igen, akkor hogyan. Először is egy nagyon fontos kérdés… miután sokat volt róla szó, hogy mi a súlyos (SNI) autizmus, nézzük meg, hogy mi a gyógyítás?

Mit jelent a "gyógyítás" szó? A hivatalos tünetelnyomó betegségügy szerint invazív beavatkozásokat:

Mindenféle gányolós (már elnézést) művi vegyszerezést, szúrást, vágást, egyéb hasonló szereléses próbálkozásokat. Ezekkel betolakodhatunk az emberi lény alig ismert működésébe, megváltoztathatjuk, félreterelhetjük, leblokkolhatjuk a természetes, beépített önhelyreállító folyamatainak a működését. Akarom mondani, a nyugtatóhiányát...

Ha csak ezeket jelenti (a köztudatban az írás születésének időpontjában nyilvánvalóan igen), akkor sajnos tényleg nem gyógyítható a súlyos (SNI) autizmus semmilyen tünete, semmilyen része. Hiszen pontosan ilyenek miatt is terjed a súlyos (SNI) autizmus "járvány". A mindentudó(nak tűnő) és erősen túlzásba vitt troll iatrogén belepiszkálások az emberi lénybe: meddőségre egyedül lombikprogram a megoldás, lassú szülésre csakis oxitocint lehet adni, mikroorganizmus túlburjánzásra antibiotikumokat, fertőző(nek tűnő) járványokra oltásokat, … Hogy miért alakultak ki ezek a tünetek, és hogy mit üzennek, mit tett nem önmagához hűen a test gazdája, mit lenne jó változtatnia, az nem nagyon szokta érdekelni a tünetelnyomó betegségügyet.

Nem igaz az sem, hogy radikális beavatkozásokra ne lenne szükség, mert például egy balesetet szenvedett, önmagát nagyon tönkretett embert valahogyan össze kell rakni, de…

Isten ments, hogy „gyógyítani” akarják (így) a súlyos (SNI) autizmust!

A súlyos (SNI) autizmus betegség, vagy „csak” egy (kínszenvedéses) állapot?

"A súlyos (SNI) autizmus egy olyan állapot, amit nem meggyógyítani kell, hanem megérteni.”

Az (SNI) autizmus csak állapot?
Mi alapján mondjuk meg?
(freeimages / childs-play-1549714)

Ezt egy helyi érintett anyuka mondta nekem 1-2 évvel ezelőtt. Ő ugyanazt a, kizárólagosan Rogers-i álláspontot képviseli (hitte el…), amit a hivatalos, nemzetközi, tünetelnyomó betegségügyi tudormányos súlyos (SNI) autizmus szaktekintélyek hangoztatnak. Szerintük a súlyos (SNI) autizmus nem gyógyítható, nem változtatható meg. Ami integratív oki kezelések közben megváltozik, az nem is volt autizmus, félrediagnosztizálták... Így aztán ne is hívjuk betegségnek, hívjuk inkább állapotnak, hogy ne kelljen vele semmit sem csinálni. Neki se álljunk megpróbálni tartósan megváltoztatni!

(Nem mondom, hogy soha nem kell megérteni és elfogadni egy helyzetet, de… Ha a megértés nem teljeskörű, illetve célja nem az érdembeli változtatás, ha mindig csak elfogadjuk, akkor bizony úgy marad! Megmaradnak például a gyakran hozzá társuló, hivatalos betegségügyi tünetelnyomó szemléletű vizsgálatokkal is kimutatható kínzó emésztőrendszeri és egyéb testi tünetek…)

A súlyos (SNI) autizmus betegség vagy sem?

Egy szintén érintett anyuka nagyon frappáns összefoglalója az alacsonyan funkcionáló súlyos (SNI) autista gyerekéről, a Facebookról:

„Szóval az nem betegség, hogy 15 évesen még pelenkázom, etetem, fürdetem, öltöztetem, és napi szinten képes fél holtra verni magát!? Itt kezdődik a baj! Hogy csak a "kis cuki" másságot látják sokan ebben az "állapotban"! 😡”