Súlyos (SNI) autizmus okai: hétköznapi „hókuszkókuszok”, stresszreakciók?

Erre az írásra kiteszem a muglikarikát. Hogy mi az a „mugli”? Harry Potter után szabadon: az olyan embertársainkat hívom így, akik szerint amit nem tudunk (az igencsak korlátozott idegrendszeri érzékelésünkkel) mérni, érzékelni, az nincs is, nem létezhet. Vagy létezhet, de nem fontos, nincs szerepe. A „muglik” azok a hivatalos tünetelnyomó szemléletű, az érzékelési képességeiket túlbecsülő, „szkeptikus” (makacs nyakas materialista kötekedő) emberek, akik a rendőrkutyákat is bolondnak nézik. Mert azok ugye nyomnyi szagmintákat is megéreznek nyomozás közben, amiket mi nem. :-) A kedves „muglik” használjanak talán inkább szagnyom műszert, hiszen az sokkal „megbízhatóbb”. :-) És nyugodtan gondolják azt, hogy a lentiek pusztán az én elszállt fantáziám szemfényvesztő placebó szüleményei. :-)

SNI autizmus kiváltó okai: nem
mugliknak való információk?
(freeimages / old-paper-1196676)

Nagyon dióhéjban kifejezve a stresszreakciókról lesz szó, amik a különlegesen érzékeny idegrendszerű emberek életében nagyon fontos tényezők tudnak lenni. Ezt a jelenséget már több nagy integratív tudós megfigyelte, vizsgálta és próbálta kezelni is. Vannak közülük olyanok, akik ellen boszorkányüldözést folytattak / folytatnak a mai napig. Ilyen például Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja, aki ezt a hatást szenvedésnek hívta; illetve kortársunk, Dr. Ryke Geerd Hamer, az új Germán Medicina / Germán Gyógytudomány megalkotója, aki konfliktusnak nevezi. Rendkívül érdekes, de aki ellen nem folyik boszorkányüldözés, és világviszonylatban is elismert (ráadásul magyar származású), az például Selye János (Hans Selye). Az ő megnevezésében stresszreakcióról beszélünk, használjuk ezt a szót.

Nem materiális pszichés-lelki mérgek, stresszreakciók, idegi-elektromos és kvantuminformációs tényezők

Ezek a súlyos (SNI) viselkedészavaros autizmus kiváltó okai, súlyosbító tényező is lehetnek kvantumosan, epigenetikusan (megfigyelésem szerint MÉG EZEK SEM a fő és alap okok a mai gyerekeknél, azokról valamelyik következő részben!):

Vérfagyasztó éjjeli sikítás: a súlyos (SNI) autizmus alvászavar

Avagy, az aspergeres fiú (nem)ballagása, és ami mögötte van...

A súlyos (SNI) viselkedészavaros autizmus tünetei között már írtam egy gyakori jelenségről. Arról, amikor egy ilyen gyermek alvás közben napi szinten felriad, és sikítva körberohanja a szobát. Mintha nagyon súlyos rémálmai lettek volna! Eközben pedig átgázol mindenkin és mindenen, aki / ami az útjába kerül…

SNI autizmus alvászavar:
éjjeli sikítás (freeimages /
scanner-fear-4-1251128)

A napokban erről a jelenségről beszéltek az egyik TV-ben is, hogy sajnos mekkora hátrányban van az iskolában egy aspergeres fiú a reggeli elkésések folytán is, az alvászavara miatt… Most eltekintek attól, hogy az iskolaigazgató vagy az osztályfőnök emberileg milyen, a tünetet szeretném megfogni. Mert bizony ez nagyon súlyos tünet, körülbelül teljesen ellehetetleníti az életet. Mind az érintettnél, mind a környezeténél! Ezért muszáj (lenne) vele kezdeni valamit, amivel nem rontjuk tovább az érintett állapotát, elsődleges prioritást kellene kapnia! Utána jöhet minden más, bármilyen fejlesztés! Először mindig a szálkát kell a sebből kihúzni, utána lefertőtleníteni és bekötözni! Jó alvás nélkül nincs egész-séges élet!

Ennek ellenére a riportban szereplő, súlyos (SNI) viselkedészavaros autizmusban nagy (tünetelnyomó szemléletű tudormányos) szakértő(nek tartott) hölgy lényegében nem tudja ezen jelenség okát (ahogy érzékeltem, nem is kíváncsi rá). És segíteni sem tud rajta érdemben. Maximum vele együtt élni tudja megtanítani a gyerekeket és a környezetét. Ez ám a segítség!

Mit lehet tenni súlyos autisztikus alvászavar esetén? Avagy csúzlival ágyú ellen

Egyik választási lehetőség: rákerestem a neten, hogy mit javasolnak. A leghivatalosabb súlyos (SNI) auti oldalon is csak nagyon 'langyos' enyhítési javaslatokat találtam. Pl. esti rutin kialakítása, megnyugtató, relaxáltató tevékenységek, zavaró ingerek és elektromágneses eszközök mellőzése, jutalmazás, a szülők között terhek megosztása, stb. Ezeket az ember józan paraszti ésszel magától is kialakítja magának. És még egy hétköznapi alvászavart sem mindig lehet ilyenekkel elcsípni! De mivel ez nem hétköznapi alvászavar, ezek körülbelül mint a halottnak a puszi. Jobb híján, a kiváltó ok ismerete nélküli félrekezelésként a gyerek viselkedését célozzák meg vele. 

Epigenetikus súlyos (SNI) autista zavar „kórokozók”: a 21. századi szemétdombunk?

A genetikai és az általános epigenetikai felsorolás után nézzük meg egy kicsit, vajon milyen konkrét hétköznapi, mérhető kémiai és fizikai, külső környezeti ártalmas epigenetikus autista zavar „kórokozók”, zavarómezők lehetnek. Az idő múlását tekintve ilyen epigenetikai „kórokozóval” a súlyos (SNI) autista gyermek és a szülei sajnos találkozhatnak fogantatás előtt, magzati korban és születés után is. Én ezeket szedtem össze, amik különböző mértékekben hozzájárulhatnak súlyos (SNI) autizmus zavar kialakulásához, súlyosbodásához (megfigyelésem szerint NEM ezek a fő és alap okok, azokról majd később):

• 

  http://www.irsn.fr/FR/popup/Pages/
  tchernobyl_video_nuage.aspx

  Radioaktív sugárzás. Itt visszanyúlhatunk és kapcsolódhatunk egy kicsit a genetikához is akár. Ugye a radioaktivitás egy olyan rém, ami a génekben is képes sérüléseket okozni, megrongálni a szülőkben és a gyermekben is. Sajnos. Csernobil óta ezt a saját bőrünkön is tudjuk sokan a Föld északi féltekéjén, de főleg Európában. Erre a rémre olyan sok ráhatásunk, mint hétköznapi embereknek józan paraszti ésszel sajnos nincsen. Szaksegítség kell(ene), kellett volna ahhoz, hogy a hatásait csökkenteni tudjuk. Vajon tagadható-e a csernobili atomfelhő terjedésének lehetséges szerepe a zavarainkban? Talán azért van hírzárlat még mindig a hatásairól, hogy ne súlyosbítsák az egész-ség-ügyi tüneteket még a stresszel, pánikkal is? Aztán ott volt Fukusima, és már nem tudni, hogy a tengeri halban, amit eszünk, mi van… Vajon a fukusimai tengerszennyezésnek mekkora szerepe lehet az USA-beli súlyos (SNI) viselkedészavaros autizmus járványban? Mindenesetre az agysejtjeink Omega 3 igényét érdemes körültekintően, tengeri halak helyett más, biztosabb forrásokból fedezni. És mégis, az írás készülésének időpontjában továbbra is épülnek az atomerőművek, Magyarországon ráadásul abszurd körülmények között. Nem a tiszta, megújuló energiaforrások kinyerésének fejlesztésére költjük a sok-sok pénzt… Mi kell ahhoz, hogy ez változzon? 

Súlyos (SNI) autista gyerekek szülei: viszlát munkaerőpiac, ingyen óvónő leszek?

Az álláskereső regisztráció – nem regisztráció, és a saját - családi vállalkozás dilemmái közepette…

Állami óvodai helyzet: ingyen óvónő vagyok

Állami óvoda:
sok gyerek, kevés óvónő:
ki oldja meg a gyerekek
igazi biztonságát?
(freeimages / kim-1-1478056)

2016-ban a volt SNI autisztikus-hiperaktív gyerekem, köszönhetően a megtalált komplex integratív kezelésnek, akkora változáson, javuláson ment keresztül, hogy például 2016 nyarára szobatiszta lett és rengeteget szelídült. Hivatalosan már csak a megkésett beszédfejlődés egyértelmű, a többi tünet csak időnként jön elő, átmenetileg, miután kap valamilyen mikrodetoxikáló szert. Így 2016. őszétől, 4 évesen rendes állami óvodába járhat! Halleluja! Egyelőre délig vállalják őt. Ennek egyik oka, hogy az érzékeny idegrendszere miatt délre elfárad... 

Rendben, de ezért van az ebéd utáni alvás, jól alszik akkor is, nincs vele teendő, már régóta nincs autisztikus sikítós alvászavara! A másik ok az, hogy a nagyobbakkal délután foglalkozni kell, és hát ehhez évek óta megoldatlan óvónőhiány van! A csoportjukat csak 1, már idős óvónő terelgeti a dadussal, akikkel abszolút semmi bajom nincs, sőt. De úgy hiányzik nekik a nem mindennapi, megkésett beszédfejlődéses gyerek, mint a léggömbárusnak a nyílzápor.

Pedzegettem a szakemberhiány átmeneti megoldására javaslatként hivatalos körökben, hogy például családi napközi gondozó vagy bébiszitter végzettségű személyt is fel lehetne esetleg venni ideiglenesen… Ugyanúgy, ahogy anno a másik óvodában az udvar biztonságosabbá tételét is szorgalmaztam. Válasz: hivatalos állami óvodába ilyet nem lehet. Tehát a gyerekek biztonságos felügyeletét csakis óvónők tudják garantálni, más felnőttek nem…

Magyarul: oldják meg helyzetet az ott dolgozók és a szülők azzal a létszámmal, ahogy tudják! Ha így baj éri a gyerekeket a körülötte levő felnőttek túlterheltsége miatt, az ezek szerint nem érdekes… A lényeg az előírások vasszigoros betartása, nem a gyerekek igazi biztonsága.
Tehát, mivel az alakulóban levő, megkésett beszédfejlődéses gyerekemet biztonságban akarom tudni, én is részt veszek a megoldásban azzal, hogy minden délben elhozom őt az óvodából… Úgy, hogy ha akarnám őt hivatalosan is diagnosztizáltatni, az óvónői fizetésemre 1 évet biztosan várni kellene.

Viselkedészavaros súlyos autista, SNI-s gyerekek szülei: az ág (állam) is húz?

 A súlyos viselkedészavaros (SNI) autizmus genetikus és epigenetikus okainak taglalásából egy kis kitérő egy olyan téma felé, ami egyre több dolgozó szülőnél súlyos problémákat okoz. Alapvetően fontos (lenne), mégsem nagyon foglalkozik vele senki! És nem a panaszkodás a célom ezzel, hanem a változtatásra felhívás!

Munkaügyi hivatal: mint Eger vára a törökök általános ostroma alatt

Körülbelül ilyen tumultus volt
a munkaügyi hivatalban
- sajnos fotózni a meglepetés erejétől
nem jutott eszembe
(freeimages /
people-people-people-1439564)

Ez a rész abból az apropóból íródik, hogy 2017 márciusában, az volt súlyos (SNI) viselkedészavaros autisztikus-hiperaktív gyerekem integratív kezelési ideje alatt kétszer is voltam teljesen hiába a körzeti munkaügyi hivatalban. Mégpedig újra beregisztrálási szándékkal, mert nem akarom rontani az álláskeresési statisztikát. A megjelenésben hatalmas bűnöket követtem el: egyszer sem sikerült odaérnem reggel 8 órára, azaz nyitásra. Minek is menjek oda olyan korán, amikor 8-12 között van a hivatalos nyitva tartás? Én ezt szeretném kihasználni. Ugyanis hadra fogható nagyszülők és strapabíró, gyerekgondolat-olvasó, ingyen dolgozó bébiszitter hiányában nekem kell a gyerekeimet fuvaroznom reggelente az oktatási intézményekbe. És nincs szívem őket a bürokratikus hivatalok miatt hajnalok hajnalán felkelteni! (A sok aludni nem hagyás is nem invazív zavarómezős epigenetikus ártalom lehet…) 

Ebből kifolyólag, mert nem sztároltam a hivatalt, és nem kuckóztam be magamat 3 napi hideg élelemmel az épület kapualjába már előző este sorszámért, mindkétszer hatalmas tömeg fogadott 8.30 körül. Nulla levegő, mindenhol álltak, egy gombostűt sem lehetett leejteni! Az automata már nem is adott sorszámot ügyintézésre. Mindezt azért is, mert a városunknak nincs saját munkaügyi hivatala, pedig a lakosságszám alapján nagyon ráférne… És sajnos felhívni sem lehet a munkaügyi hivatalt, mert nem veszik fel a telefont.

Ember tervez, bürokrácia végez. Felmérve a helyzet Mission Impossible jellegét, hazajöttem. Én erre többet így nem költök útiköltséget, megoldjuk nélkülük. Van más választásunk?

Súlyos (SNI) autizmus kiváltó okai: epigenetika: környezet, zavarómezők?

A súlyos (SNI viselkedészavaros) autizmus kiváltó okai között szereplő (egyes tudormányos MTA becslések szerint csak 30%-ban) bűnös génekről szóló előző írásban egy költői kérdéssel hagytam abba… Tehát:

Hogyan lehetséges a gyerekem apjánál és nálam, a mi érzékeny idegrendszeri jellegzetességeinkkel, hogy, bár mi is kicsit magunknak valók vagyunk, de pl. nem sikítozunk, és nem verjük a fejünket a falba? Azaz, mi miért nem lettünk (SNI) viselkedészavaros autisták? És hogy az én korosztályomban nem is ismerek ilyentől szenvedő embert?

Ha tényleg „genetikus” az autizmus, mint ahogy nagyon erőltetik ezt a lemezt hivatalos, tünetelnyomó tudormányos szemléletű körökben és a köztudatban, akkor a jelenlegi tudásommal nem tudok erre a kérdésre más választ adni, mint az epigenetikát. Más néven túlterhelést, nem az emberi lénybe való, de begyűjtött zavarómezőket, toxinokat, mérgeket.

(Lehet, hogy lesz majd más válasz is, ha VÉGRE elkezdik gondosan, ALAPOSAN, FÜGGETLEN körökben kivizsgálni az (SNI) viselkedészavaros autista gyerekeket. Mert ezen írás készültének időpontjában ugye alig vizsgálják. Vagy ha vizsgálják is, elhallgatják, letagadják és racionalizálják az eredményeket. A jelenlegi hivatalos tünetelnyomó szemlélet meglehetősen „impotens” / anyagias a témában, ezért nekem is a saját olvasmányaimra és „hivatalos tünetelnyomó szemléletű tudormánytalan, naiv, józan paraszti eszes, szemfényvesztő placebó, vákumozott, agyatlan, áltudományos faxság, stb.”, megfigyeléseimre kell támaszkodnom.)

Autizmus genetika: alapok - különleges idegrendszer?

 A „hivatalos (azaz anyagias tünetelnyomó szemléletű), komoly” álláspont az autizmusról jelenleg az, hogy:

„Az autisztikus viselkedés gyógyítható, a súlyos (SNI viselkedészavaros) autizmus gyógyíthatatlan, mert utóbbi genetikus. Kedves szülő, törődjön bele, hogy ezen nem lehet érdemben változtatni, a gyereke lényegében ilyen vegetáló agresszív szobanövény fog maradni egész életében. Menjenek haza. Fejleszteni fogják a gyereket, felírnak neki nyugtatót (= legális tudatmódosító szert), aztán majd lesz valami. Stb. stb.”

A legtöbb hivatalos, (tünetelnyomó szemléletű) szakértő(nek tartott) író (súlyos SNI viselkedészavaros) autizmusról szóló cikkében is ez szerepel. Tegyük a szívünkre a kezünket: melyik az a szülő, aki egy ilyen kegyetlen, érzéketlen, determinált ítélet hallatán nem keseredik el jó mélyen, és nem lesz elégedetlen? Melyik az a szülő, aki a lelke mélyén nem érzi magát félresöpörve, becsapva, nem érez valamilyen ordító hiányosságot? Mennyivel emberségesebben, előremutatóbban, kevésbé lekezelően és kevésbé determinálóan hangzana például valami olyasmi (ami mellesleg valószínűleg közelebb is áll az élettani igazsághoz), hogy:

"Kedves szülő, ezt a jelenséget mi még nem ismerjük eléggé, ezért nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. De ettől még nem lehet teljesen kizárni, hogy mégiscsak gyógyítható. Tehát ne keseredjen el, hiszen ismeri a saját gyerekét, jobban, mint mi. Nyugodtan kutasson, keressen, tájékozódjon, és ha talál valamit, szívesen megvizsgáljuk. Dolgozzunk együtt a megismerésében"?

(Jah igen, egy "mezei" hétköznapi értelmi sérült laikus halandó szülő ezt nem tudhatja. Mégis, honnan tudná? Nem is ő él a testében X éve, hanem a tudós kutató. A tudós a szülő szeme, fü­le, orra, ... Ezért ezt csak a naaaagy hivatalos tünetelnyomó szemlélet tudhatja. Ezért ha talál is valamit a szülő, ami esetleg változást hoz, az is hülyeség. Mert a gének... Viszont az a "tudormány", amit nem lehet megkérdőjelezni, amiről nem lehet beszélni, és amivel kapcsolat­ban nagy mellénnyel le lehet nézni bárkit, az sajnos nem tudomány, az egy dollárjeles, tudatilag beszűkült vallásféle!)

A géneknek ügyvédre van szükségük?

Autizmus genetika: mit is takar?
(freeimages / dna-3-1163478)

A gének érdekes dolgok a jelenlegi ember életében. Ha valamilyen életromboló tünetet nem sikerül tartósan megváltoztatni a hivatalos tünetelnyomó szemlélet keretein belül, általában a géneket, vagy a mikrobákat, vagy hasonló külső tényezőket okolják érte. Milyen jó nekünk, hogy vannak a gének, akik lehetnek általános bűnbakok az összes rejtélyes problémánkért. Tedd tönkre magadat, vagy hagyd, hogy tönkretegyenek, és fogd rá a génjeidre, hogy ők a selejtesek! Ne félj, nincs ügyvédjük, nem fogják kikérni maguknak, nem fognak a körmödre koppintani.

Ez mind szép és jó, na de mi lesz például akkor, ha szélesebb körben kiderül: a gének működése, megnyilvánulása például környezeti befolyások folytán megváltozhat? Például minimum ki és bekapcsolhatnak, megváltozhat a kifejeződésük, vagy akár meg is sérülhetnek? Ez már a legújabb, komplex integratív tudományos kutatások egyikének, az epigenetikának a körébe kalauzol el minket. Akkor aztán minden csúnyán borulni fog, és eljön az ideje az integratív keleti egész-ség-kultúrának. De még mindig maradjuk egy kicsit az autizmus genetikánál.