Súlyos (SNI) autista gyerekek szülei: viszlát munkaerőpiac, ingyen óvónő leszek?

Az álláskereső regisztráció – nem regisztráció, és a saját - családi vállalkozás dilemmái közepette…

Állami óvodai helyzet: ingyen óvónő vagyok

Állami óvoda:
sok gyerek, kevés óvónő:
ki oldja meg a gyerekek
igazi biztonságát?
(freeimages / kim-1-1478056)

2016-ban a volt SNI autisztikus-hiperaktív gyerekem, köszönhetően a megtalált komplex integratív kezelésnek, akkora változáson, javuláson ment keresztül, hogy például 2016 nyarára szobatiszta lett és rengeteget szelídült. Hivatalosan már csak a megkésett beszédfejlődés egyértelmű, a többi tünet csak időnként jön elő, átmenetileg, miután kap valamilyen mikrodetoxikáló szert. Így 2016. őszétől, 4 évesen rendes állami óvodába járhat! Halleluja! Egyelőre délig vállalják őt. Ennek egyik oka, hogy az érzékeny idegrendszere miatt délre elfárad... 

Rendben, de ezért van az ebéd utáni alvás, jól alszik akkor is, nincs vele teendő, már régóta nincs autisztikus sikítós alvászavara! A másik ok az, hogy a nagyobbakkal délután foglalkozni kell, és hát ehhez évek óta megoldatlan óvónőhiány van! A csoportjukat csak 1, már idős óvónő terelgeti a dadussal, akikkel abszolút semmi bajom nincs, sőt. De úgy hiányzik nekik a nem mindennapi, megkésett beszédfejlődéses gyerek, mint a léggömbárusnak a nyílzápor.

Pedzegettem a szakemberhiány átmeneti megoldására javaslatként hivatalos körökben, hogy például családi napközi gondozó vagy bébiszitter végzettségű személyt is fel lehetne esetleg venni ideiglenesen… Ugyanúgy, ahogy anno a másik óvodában az udvar biztonságosabbá tételét is szorgalmaztam. Válasz: hivatalos állami óvodába ilyet nem lehet. Tehát a gyerekek biztonságos felügyeletét csakis óvónők tudják garantálni, más felnőttek nem…

Magyarul: oldják meg helyzetet az ott dolgozók és a szülők azzal a létszámmal, ahogy tudják! Ha így baj éri a gyerekeket a körülötte levő felnőttek túlterheltsége miatt, az ezek szerint nem érdekes… A lényeg az előírások vasszigoros betartása, nem a gyerekek igazi biztonsága.
Tehát, mivel az alakulóban levő, megkésett beszédfejlődéses gyerekemet biztonságban akarom tudni, én is részt veszek a megoldásban azzal, hogy minden délben elhozom őt az óvodából… Úgy, hogy ha akarnám őt hivatalosan is diagnosztizáltatni, az óvónői fizetésemre 1 évet biztosan várni kellene.

Viselkedészavaros súlyos autista, SNI-s gyerekek szülei: az ág (állam) is húz?

 A súlyos viselkedészavaros (SNI) autizmus genetikus és epigenetikus okainak taglalásából egy kis kitérő egy olyan téma felé, ami egyre több dolgozó szülőnél súlyos problémákat okoz. Alapvetően fontos (lenne), mégsem nagyon foglalkozik vele senki! És nem a panaszkodás a célom ezzel, hanem a változtatásra felhívás!

Munkaügyi hivatal: mint Eger vára a törökök általános ostroma alatt

Körülbelül ilyen tumultus volt
a munkaügyi hivatalban
- sajnos fotózni a meglepetés erejétől
nem jutott eszembe
(freeimages /
people-people-people-1439564)

Ez a rész abból az apropóból íródik, hogy 2017 márciusában, az volt súlyos (SNI) viselkedészavaros autisztikus-hiperaktív gyerekem integratív kezelési ideje alatt kétszer is voltam teljesen hiába a körzeti munkaügyi hivatalban. Mégpedig újra beregisztrálási szándékkal, mert nem akarom rontani az álláskeresési statisztikát. A megjelenésben hatalmas bűnöket követtem el: egyszer sem sikerült odaérnem reggel 8 órára, azaz nyitásra. Minek is menjek oda olyan korán, amikor 8-12 között van a hivatalos nyitva tartás? Én ezt szeretném kihasználni. Ugyanis hadra fogható nagyszülők és strapabíró, gyerekgondolat-olvasó, ingyen dolgozó bébiszitter hiányában nekem kell a gyerekeimet fuvaroznom reggelente az oktatási intézményekbe. És nincs szívem őket a bürokratikus hivatalok miatt hajnalok hajnalán felkelteni! (A sok aludni nem hagyás is nem invazív zavarómezős epigenetikus ártalom lehet…) 

Ebből kifolyólag, mert nem sztároltam a hivatalt, és nem kuckóztam be magamat 3 napi hideg élelemmel az épület kapualjába már előző este sorszámért, mindkétszer hatalmas tömeg fogadott 8.30 körül. Nulla levegő, mindenhol álltak, egy gombostűt sem lehetett leejteni! Az automata már nem is adott sorszámot ügyintézésre. Mindezt azért is, mert a városunknak nincs saját munkaügyi hivatala, pedig a lakosságszám alapján nagyon ráférne… És sajnos felhívni sem lehet a munkaügyi hivatalt, mert nem veszik fel a telefont.

Ember tervez, bürokrácia végez. Felmérve a helyzet Mission Impossible jellegét, hazajöttem. Én erre többet így nem költök útiköltséget, megoldjuk nélkülük. Van más választásunk?

Súlyos (SNI) autizmus kiváltó okai: epigenetika: környezet, zavarómezők?

A súlyos (SNI viselkedészavaros) autizmus kiváltó okai között szereplő (egyes tudormányos MTA becslések szerint csak 30%-ban) bűnös génekről szóló előző írásban egy költői kérdéssel hagytam abba… Tehát:

Hogyan lehetséges a gyerekem apjánál és nálam, a mi érzékeny idegrendszeri jellegzetességeinkkel, hogy, bár mi is kicsit magunknak valók vagyunk, de pl. nem sikítozunk, és nem verjük a fejünket a falba? Azaz, mi miért nem lettünk (SNI) viselkedészavaros autisták? És hogy az én korosztályomban nem is ismerek ilyentől szenvedő embert?

Ha tényleg „genetikus” az autizmus, mint ahogy nagyon erőltetik ezt a lemezt hivatalos, tünetelnyomó tudormányos szemléletű körökben és a köztudatban, akkor a jelenlegi tudásommal nem tudok erre a kérdésre más választ adni, mint az epigenetikát. Más néven túlterhelést, nem az emberi lénybe való, de begyűjtött zavarómezőket, toxinokat, mérgeket.

(Lehet, hogy lesz majd más válasz is, ha VÉGRE elkezdik gondosan, ALAPOSAN, FÜGGETLEN körökben kivizsgálni az (SNI) viselkedészavaros autista gyerekeket. Mert ezen írás készültének időpontjában ugye alig vizsgálják. Vagy ha vizsgálják is, elhallgatják, letagadják és racionalizálják az eredményeket. A jelenlegi hivatalos tünetelnyomó szemlélet meglehetősen „impotens” / anyagias a témában, ezért nekem is a saját olvasmányaimra és „hivatalos tünetelnyomó szemléletű tudormánytalan, naiv, józan paraszti eszes, szemfényvesztő placebó, vákumozott, agyatlan, áltudományos faxság, stb.”, megfigyeléseimre kell támaszkodnom.)

Autizmus genetika: alapok - különleges idegrendszer?

 A „hivatalos (azaz anyagias tünetelnyomó szemléletű), komoly” álláspont az autizmusról jelenleg az, hogy:

„Az autisztikus viselkedés gyógyítható, a súlyos (SNI viselkedészavaros) autizmus gyógyíthatatlan, mert utóbbi genetikus. Kedves szülő, törődjön bele, hogy ezen nem lehet érdemben változtatni, a gyereke lényegében ilyen vegetáló agresszív szobanövény fog maradni egész életében. Menjenek haza. Fejleszteni fogják a gyereket, felírnak neki nyugtatót (= legális tudatmódosító szert), aztán majd lesz valami. Stb. stb.”

A legtöbb hivatalos, (tünetelnyomó szemléletű) szakértő(nek tartott) író (súlyos SNI viselkedészavaros) autizmusról szóló cikkében is ez szerepel. Tegyük a szívünkre a kezünket: melyik az a szülő, aki egy ilyen kegyetlen, érzéketlen, determinált ítélet hallatán nem keseredik el jó mélyen, és nem lesz elégedetlen? Melyik az a szülő, aki a lelke mélyén nem érzi magát félresöpörve, becsapva, nem érez valamilyen ordító hiányosságot? Mennyivel emberségesebben, előremutatóbban, kevésbé lekezelően és kevésbé determinálóan hangzana például valami olyasmi (ami mellesleg valószínűleg közelebb is áll az élettani igazsághoz), hogy:

"Kedves szülő, ezt a jelenséget mi még nem ismerjük eléggé, ezért nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. De ettől még nem lehet teljesen kizárni, hogy mégiscsak gyógyítható. Tehát ne keseredjen el, hiszen ismeri a saját gyerekét, jobban, mint mi. Nyugodtan kutasson, keressen, tájékozódjon, és ha talál valamit, szívesen megvizsgáljuk. Dolgozzunk együtt a megismerésében"?

(Jah igen, egy "mezei" hétköznapi értelmi sérült laikus halandó szülő ezt nem tudhatja. Mégis, honnan tudná? Nem is ő él a testében X éve, hanem a tudós kutató. A tudós a szülő szeme, fü­le, orra, ... Ezért ezt csak a naaaagy hivatalos tünetelnyomó szemlélet tudhatja. Ezért ha talál is valamit a szülő, ami esetleg változást hoz, az is hülyeség. Mert a gének... Viszont az a "tudormány", amit nem lehet megkérdőjelezni, amiről nem lehet beszélni, és amivel kapcsolat­ban nagy mellénnyel le lehet nézni bárkit, az sajnos nem tudomány, az egy dollárjeles, tudatilag beszűkült vallásféle!)

A géneknek ügyvédre van szükségük?

Autizmus genetika: mit is takar?
(freeimages / dna-3-1163478)

A gének érdekes dolgok a jelenlegi ember életében. Ha valamilyen életromboló tünetet nem sikerül tartósan megváltoztatni a hivatalos tünetelnyomó szemlélet keretein belül, általában a géneket, vagy a mikrobákat, vagy hasonló külső tényezőket okolják érte. Milyen jó nekünk, hogy vannak a gének, akik lehetnek általános bűnbakok az összes rejtélyes problémánkért. Tedd tönkre magadat, vagy hagyd, hogy tönkretegyenek, és fogd rá a génjeidre, hogy ők a selejtesek! Ne félj, nincs ügyvédjük, nem fogják kikérni maguknak, nem fognak a körmödre koppintani.

Ez mind szép és jó, na de mi lesz például akkor, ha szélesebb körben kiderül: a gének működése, megnyilvánulása például környezeti befolyások folytán megváltozhat? Például minimum ki és bekapcsolhatnak, megváltozhat a kifejeződésük, vagy akár meg is sérülhetnek? Ez már a legújabb, komplex integratív tudományos kutatások egyikének, az epigenetikának a körébe kalauzol el minket. Akkor aztán minden csúnyán borulni fog, és eljön az ideje az integratív keleti egész-ség-kultúrának. De még mindig maradjuk egy kicsit az autizmus genetikánál.

Agresszió kezelése súlyos (SNI) autista gyereknél: sírás lesz a vége?

 Március 11-én az elmúlt években 2 olyan esemény is történt, ami érinti a súlyos (SNI) autizmust. Az egyik a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa. Ez, a csernobilihoz hasonlóan, egyértelműen romboló és toxikáló környezeti hatás, ami a gyerekek fejlődő szervezetének úgy hiányzik, mint a léggömbárnak a nyílzápor.

Autista agresszió kezelése házilag
(freeimages / an-angry-girl-1435008)

A másik 2013-ban Bódi László - Cipő, a Republic zenekar énekesének a halála. Hogy hogyan jön ez a súlyos (SNI) autizmushoz? Hát úgy, hogy például a súlyos (SNI) autista gyerek agresszív viselkedéseit kezelhetőbbé lehet tenni Cipő és a Republic egyes dalainak a "használatával"! Nem hittem volna, hogy ide jutunk, de a tapasztalt vén róka óvónéninknek be kellett számolnom róla, mit szoktam csinálni otthon a gyerekkel, amikor az integratív oki kezelés átmeneti tünet felerősödéseinél 1-2 napra megvadul, és minden más próbálkozás csődöt mond... (Mert valahogy ki kell bírni a bolondériákat, ez az ára az utánuk menetrendszerűen bekövetkező meglepetéses javulásoknak.)

Erre a lehetőségre én is végső kínomban jöttem rá. Ölbe veszem az agresszív kismalacot, kicsit lefogom, és folyamatos csikizés mellett 2-3x egymás után elénekelem neki a "rosszalkodós" terápiás dalt.

A súlyos (SNI) autizmus tünetei – nem hétköznapi függőség és zavarok?

Évekkel ezelőtt rendszeresen láttam az egyik az szomszédban az erkélyen egy kislányt, aki visítozott és minden ott levő tárgyat leszórt az udvarra. Akkor nem értettem, mi baja lehet, de most már tudom, hogy súlyosan zavart (SNI) autista lehetett… Az én kisebbik, érintett gyerekem a súlyosan viselkedészavaros korszakában csinált hasonló randalírozást.

Ezek a viselkedési tünetek. Mint ahogy már utaltam rá, napjainkban a súlyos (SNI) autizmust a hivatalos protokoll szerint főleg a gyermekpszichiátrián, a viselkedés zavarai alapján diagnosztizálják, tudtommal alapos belgyógyászati kivizsgálás nélkül. Ahogy észleltem, azzal a szemlélettel, hogy körülbelül minden, ami nem hétköznapi, és szociálisan más, az autista… Erősen a tünetelnyomó szemléletű szakértő(nek tartott) emberek nézőpontjain, ítéletén múlik a diagnózis, válogatnak egy széles tünetskálából. Ezért most egy kicsit nézzük meg, a teljesség igénye nélkül, hivatalosan mik is a súlyos (SNI) autizmus tünetei, de integratív szempontok szerint fogom súlyozni a fontosságukat.

Súlyos (SNI) autizmus tünetei: evészavar, emésztési problémák

Az előző írásban már kiemeltem az emésztési zavarokat, a belső flóra, a mikrobiom egyensúlytalanságát. Ezt hivatalosan nem tartják fontosnak, egy kalap alá veszik a többi tünettel. Én mégis a legelejére veszem, mert külön kell(ene) kezelni! Ez az egyik legsúlyosabb, legproblémásabb tünet! A fejlődés legnagyobb akadálya, hiszen ha nem működik jól az anyagcsere, nincs jó építőanyag az épülő szervezetnek, a gyerek nem tud jól fejlődni! Az emésztési zavaron kívül az összes többi, testi szinten megjelenő tünet lényegében járulékos!

Egy súlyos (SNI) autistának nagy eséllyel rosszul dolgozik az emésztése, függőség jeleket mutat. (Hogy honnan lehet sejteni, hogy ez függőség? Mert kíván bizonyos, nem feltétlenül hasznos ételeket, anyagokat, másokat, a hasznosabbakat pedig elutasítja. Ez tipikus függőség tünet!) Ennek külső jelei vannak, például:

Így drogozza önmagát egy súlyos (SNI) autista teste? Avagy a GAP szindróma

Igen, tudom, a cím nagyon mellbevágó. Még hogy egy viselkedésproblémás (figyelemzavaros, súlyos SNI, ...) autista gyerek drogos lenne? És hogy saját magát drogozza? Ledöbbentő. És ha tényleg így van?

Az előző írást a megjelenése óta még kiegészítettem egy mondattal, mert odakívánkozott a végére: Egy viselkedészavaros SNI gyerek bizonyos formában már most is kábítószer termelő és fogyasztó sajnos! Hogy ezt a kijelentésemet mire alapozom? Dr. Natasha Campbell-McBride neurológus-gasztroenterlógus könyvére, a GAP szindrómára, ami az emésztés és a pszichológia kapcsolatát írja le. Ezt a könyvet a gyerekem 1 éves korában ajánlották a figyelmembe, és teljesen"véletlenül" azelőtt két hónappal érkezett be az antikváriumba az előjegyzésemre, amikor kiderültek a súlyos (SNI) autizmus tünetei... A tartalmát alapban nincs okom megkérdőjelezni, bár valószínűleg nem vonatkozik minden autistára. Hogy miért nincs?

Egy viselkedészavaros gyerek
sokszor úgy rohangál, mint egy
mérgezett egér (freeimages /
manchitas-1403509)

Először is, figyeljünk meg egy viselkedészavaros súlyos SNI gyereket

Éber szemmel, egészben nézve és népiesen megfogalmazva egy viselkedésproblémás, figyelemzavaros: hiperaktív (ADHD-s), autista (ASD-s), stb. SNI gyerek elég sokszor úgy rohangál, mint egy mérgezett egér. Van ebben a kifejezésben egy nyomra vezető kulcsszó: a mérgezett. És hogy miért célszerű először egészben megfigyelni őt? Mert a kicsi gyerekeken elsőként a viselkedésen látszik, hogy valamilyen problémája, zavara van (esetünkben ez stresszreakciós - idegi-elektromos jellegűnek tűnő zavar), hiszen ha nem beszél, ugyebár nem tudja az érzéseit sem elmondani. És ugye például azt sem tudja elmondani, ha fáj valamije valahol, maximum mutogat.

Másodszor: figyeljük meg, hogyan dolgozik a pszichiátria