Út a súlyos (SNI) autisták igazi öngyógyulásához (és valódi lényéhez); avagy "A szikra"

Különcmagam minden életbarát módszerre és eszközre nyitott vagyok, ami segít egy (kínszenvedéses) "állapotot" [pl. a súlyos (SNI) autizmust] hosszú távon is megoldani, vagy legalább élhetőbbé tenni. Emellett szigorúan elvárom, hogy a módszer / eszköz NIL NOCERE legyen. Azaz NE ÁRTSON, ne okozzon hosszú távon még nagyobb és még további kínszenvedést senkinek, csak amennyit az igazi, tartós öngyógyulás érdekében nagyon muszáj elviselnie. (Például a Ri..lin legális tudatmódosító szer az bőven ÁRT, tehát erősen felejtős…) Ha ártalmas kezelést veszek észre valahol, minimum szólok, akár a lehető legtöbb érintettnek. Túl sok volt már az ártalmas (és eredménytelen...) kezelésekből személyesen nekem is, a környezetemnek is, és úgy általában az emberiségnek is. Ezért jött létre ez az írás / blog… 

"Az első, hogy ne árts!" (wikipédia)

Ezek miatt, sok ígéretes szakmai forrást átnézek, elolvasgatok. Hátha találok bennük valami kellemes és használható lehetőséget, amire eddig még nem gondoltam. A szakmai források közül többnyire kihagyom a tünetelnyomó tudormányos "szakértők" gyógyulhatatlanság megmagyarázásait, amik maximum elrettentő példának jók. Pl. hogy "ez meg ez a (tünetelnyomó betegségügyi invazív) beavatkozás tutibiztosan nem járult hozzá az „állapot” kialakulásához", és "ezen az „állapoton” nem lehet segíteni, ezzel együtt kell élni", stb. stb. Ilyen csőlátó szenvedéspárti felfogással tényleg soha nem fogják kideríteni az igazi oko(ka)t, és megoldani sem fogják (őket)! Jómagam szeretném megtartani a (szemfényvesztő placebó) életbarát nézetemet, mert ez hozta meg nekünk is a (tünetelnyomó) orvosilag lehetetlen változást. Úgyhogy a hivatalos mindentudó tünetelnyomó betegségügyi tudormányos "szakértőket" inkább hagyjuk.

Ilyen alapokkal nyomott a kezembe egy családi barátunk 2017 nyarán egy könyvet.

Kristine Barnett: A szikra (avagy, különleges autizmus fejlesztési lehetőségek)

A szerző a saját súlyos (SNI) autista gyerekének a világra való kinyílási folyamatát, és a családjukkal eközben történteket írja le benne. Szép hosszú és részletes esettanulmány... Bár sokan kritizálják és "bulvárosnak" tartják a könyvet, nekem tetszett. És nem a (kényszeres-mániás-rögeszmés tanulós) zseni-lét istenítését, és erőn felüli támogatását tartom benne a legfontosabb mondanivalónak… hanem a következő 3 dolgot: