2017. július 15., szombat

SNI autizmus kezelés materialista tudományosan és tudománytalanul

A sok naiv, materialista tudománytalan okfejtés után időben visszatérek ahhoz, hogy nálunk mi volt tapasztalható az én saját naiv, materialista tudománytalan érzékszerveimmel, miután a kisebbik gyerekemnél az ő 3 éves korában valószínűsítették az SNI autizmust.

Fél év kutatás, naiv és materialista tudománytalan SNI autizmus kezelés

A gyermekfejlesztő szervezet megrázó vizsgálata után kezembe került a GAP szindróma című könyv, elolvastam, elgondolkodtam rajta, próbáltam alkalmazni. Nem nagyon sikerült.
Egy alkalommal 2 egymást követő napon naiv és materialista tudománytalan kezeléseken vettem részt a holisztikus egészségszakember barátaim körében. Ezek néhány napra kitörlik az ember fejéből a zavaró „háttérzajt”; ha rendszeresen végezzük őket, sokkal stresszmentesebbé válhatunk, mint nélkülük. Miután hazaértem a második napon, bementem WC-re, és a legnagyobb meglepetésemre az SNI autista gyerekem utánam jött, mutatta, hogy vegyem le róla a pelenkát, ráült a bilire és belepisilt... Egyik pillanatról a másikra!
Hoppá! Vajon képzelődtem? Persze ez véletlen egybeesés...
Mivel sajnos számomra bonyolult volt a házi feladat, amit a kineziológus előírt, nem sikerült megcsinálnom – ennek a számlájára írom, hogy ez a változás nem bizonyult tartósnak.
Wow! Mindenesetre megvan, merre érdemes mennünk. A már sokszor bizonyított kiegészítő medicina felé! Most is! Igaz, mást kell találni, ebben a témában nem ez a mi fő utunk. Lehet, hogy kiegészítőnek jó lesz. És itt is érvényes: probléma van a gyerekkel, foglalkozz a szülővel (is)!

SNI autista gyermek
hivatalos materialista
tudományos kezelése:
hintáztatós mozgatás
(freeimages / swing-1543758)

Tudományos sorstársak, materialista tudománytalan bogár a fülbe

Elkeveredtünk egy hivatalos mozgás-szakemberhez, akihez először nem akartam elmenni, mert az allopata materialista gyerek-betegségügyes irányított hozzá, aki jelentős stresszor volt az életünkben. Aztán mégis nála kötöttünk ki, mert más jellegű szakmai kérdésem volt hozzá.
A mozgásszakember ránézett a gyerekemre, és kijelentette, hogy neki 2 db hasonlóan zavart SNI autista gyereke van, és hivatalos materialista mozgásos kezeléssel próbálja őket fejleszteni…
Húha! Ennek fele sem tréfa...
És a beszélgetésünk során úgy mellékesen megemlítette: nem tudja, mi van az oltásokban, de azt konkrétan megfigyelte, hogy az egyik gyerekének a beszédfejlődése a 15 hónapos szurka után akadt el. Addig szépen fejlődött a beszéde, onnantól kezdve pedig visszafejlődött...
Még nagyobb húha! Ő is képzelődött vajon? Véletlen, naiv és materialista tudománytalan egybeesés? Ezt nem mondja komolyan!
Rendben, akárhogy is van, induljunk el valahogy, megtanította nekünk a mozgásos kezelést.

Szülő tervez, zabszemes hátsójú gyerek végez (választ magának)

Otthon 2 hétig sikerült gyakorolnunk a tornát.
Az egy dolog, hogy kicsit nehezen ment, mert az SNI autisztikus gyerekem huszonhárom különböző típusú szülői fegyelmezés után sem tudott nyugton maradni… Túlságosan ficánkolt, és félő volt, hogy leejtjük, kitáncol a kezünkből, megsérül, baleset éri.
Aztán egyik éjjel, teljesen véletlenül legurult az ágyról, és valószínűleg beütötte valahová a kulcscsontját, mert elrepedt, eltörött neki. Sajnos éppen nem volt az ágy előtt a szivacs, pedig mindig szokott lenni. :-( Bár lehet, hogy nem segített volna, csak egy gumiszoba.

Az SNI autisztikus gyerekem, aki eddig nagy csodával (mert csodák bizony vannak) az összes hajmeresztő hiperaktív mutatványát túlélte mindenféle jelentősebb sérülés nélkül, egy éjjeli alvásbaleset áldozata lett. Ez körülbelül olyan, mint amikor Michael Schumacher síelés közben törte össze magát… Bár a baleseti központ szerint ez gyakori fajta sérülés ekkora gyerekeknél.

Autizmus kezelés:
az SNI autista gyerek
így értelmezi a materialista
tudományos hintáztatást
(freeimages /
bungee-jump-1436417)
Hát ez király, akkor most minimum 2 hónap kényszerszünet következik a mozgásos kezelésben, mert egy csontsérült gyereket ugyebár nem lehet mozgatni. Még akkor sem, ha 2 héttel a baleset után a felkötött keze mellett, a másikkal kapaszkodva körülbelül hasonlóan hajmeresztően mászott fel mindenhova, mintha mi sem történt volna… Egy SNI autisztikus-hiperaktív gyerek még veszélyesebb tud lenni önmagára és a környezetére, ha nem száz százalékos mozgáskoordinációs állapotban van, mert nincs tudatában a veszélyeknek.
Ez így nem maradhat, a csontja összeforrásáig valamit kell csinálni vele, nem lehet megállni.

Naiv és materialista tudománytalan SNI autizmus kezelés

Mocorgott a bogár a fülemben az oltásokkal kapcsolatban, amit a mozgás-szakember ültetett bele. Elindultam ezen a vonalon. A Google a barátom: rákerestem az autizmus oltás szókapcsolatra. Kilyukadtam Tinus doktor kezelésénél, könyveinél.
Hát ez nem lehet, ekkora allopata materialista tudománytalan blődséget… Tovább keresve kiderült, hogy Tinus doktort allopata materialista vonalon már kritizálták is: egy gyerekpszichiáter megkérdőjelezte a nézeteit. Természetesen a kezelés gyakorlati kipróbálása nélkül… Pedig puding próbája még mindig az evés, és nem az elemzés, főleg ha megfelel a nil nocere (ne árts - senkinek) Hippokratészi elvnek.
Találtam egy szülői hozzászólást is egy „szkeptikus” (= allopata materialista ócsárló) weboldalon, amiben egy magyarországi szülő leírta, hogy csinálják a Tinus kezelést, és az SNI autisztikus gyereke meglepő, naiv és materialista tudománytan változásokat produkál.
Aztán utána még találtam hasonló esetleírásokat...

Kit érdemes követni: elméleti materialistákat, vagy gyakorló naiv materialista tudománytalanokat?

Egy, már felnőtt jóismerősöm úgy született, hogy a fehér köpenyes szakértő rendkívül „kíméletesen” kinyomta az édesanyja hasából… És mivel a köldökzsinór a nyaka köré volt tekeredve, oxigénhiánya lett, agyvérzést kapott, és az egyik oldala lebénult. A gyerekfejlesztő szakember anyja nem hagyta annyiban a dolgot, és addig mozgatta-kezeltette a gyerekét, hogy felnőtt korára nagyjából annyi maradt a féloldali bénulásból, hogy az egyik karja rövidebb, mint a másik. Ezt leszámítva nagyjából egészséges ember, és hétköznapi életet él.
Az anyja nem válogatott a kezelésfajtákban. Nemcsak a saját tudását vette igénybe a gyerek helyrekalapálásában, hanem mindenféle helyekre elvitte, ahol csökkenthetik a szenvedését. Naiv és materialista tudománytalan emberekhez is, például természetgyógyászokhoz, akiknél szintén voltak érdekes változások a gyereke állapotában.
Tette ezt azért, mert azt vallja, hogy nem tudott volna a felnőtt gyereke szemébe nézni, ha nem próbál meg mindent, ha kihagy olyan embereket és eszközöket, amik nem ártás mellett csökkentik a szenvedését, használhatnak neki.
Én szeretnék nyugodt szívvel
belenézni a gyerekem szemébe,
hogy minden egészségbarát, egyszerű
és hatékony eszközt használtam
(freeimages / lovely-eyes-1430677)

Mi a fontos: az egészség-boldogság, vagy a materialista tudomány?

Tudom, hogy vannak fanatikus materialista tudományos emberek is, akiknek, bár maguknak nem vallják be, de a keserű igazság szerint nem a gyerekük egészsége és boldogsága a legfontosabb, lehetőleg senkinek nil nocere módon. Hanem hogy minden hivatalos és materialista tudományos legyen. Ők minden naiv és materialista tudománytalan egészség visszanyerési eszközt alsóbbrendűnek, veszélyesnek titulálnak és kizárnak az életükből.

Én az ismerősöm anyjának nézeteit osztom lelkesen. És ebben is egyszerűség párti vagyok. Főleg azért, mert jócskán érinti az én életemet is az, hogy a gyerekem milyen állapotban van, és ezt hogyan éri el. Ha nincs egyensúlyban, ha folyamatosan meg kell óvnom őt és a környezetét magától, ha non-stop ugrásra készen kell állnom, és még ide-oda hurcolnom is kell őt minden nap, az minden, csak nem egyensúly. Arra én is rámegyek idő előtt. Mindent érdemes tehát megpróbálni, ami szimpatikus, nem árt senkinek (a szülőnek sem!), de hasznos lehet. Mert azt a gyereket fel kell nevelni, és egy leamortizálódott szülő erre nem képes, bakker! Tehát egy próbát mindenképpen megér a Tinus kezelés.

Bili és kapucni: esküdt ellenségből nagy hirtelen jó barát?

Beszereztem és elolvastam Tinus doktor könyveit. Ekkorra az SNI autista gyerekem már 3,5 éves volt. Továbbra sem volt szobatiszta, csokitortával sem lehetett a bilizésre rávenni; és még egy sor dologban nem volt együttműködő, ami pedig a javára vált volna. Rengeteget kellett vele küzdeni, rengeteget kellett tornáztatni az agysejtjeimet, hogy hogyan tudom mégiscsak rávenni az együttműködésre. Nagyon fárasztó volt. És továbbra is el volt akadva a beszédfejlődése.
Rendben, érdekes dolgokat ír a könyv, próbáljuk ki! Vettem 1-2 „placebó” szert a patikában a könyv alapján, beadtam az SNI autista gyerekemnek.
Az egyik „placebó” szer bevétele után nagy meglepetés változások történtek. Például AZONNAL ráült a bilire, másnap pedig az esőben hajlandó volt felvenni a kapucnit, pedig előtte ha rákötöztem a fejére sem maradt rajta! És így tovább.
Ez már naivan és
materialista tudománytalanul
nem is kell?
(freeimages / pack-of-diapers-1419591)
Hoppá! Most is képzelődtem vajon?
Nem, az nem lehet, mert a magánoviban is látták ezeket... Persze, a gondozók is képzelődnek.
Milyen érdekes véletlen, naiv és materialista tudománytalan egybeesések!!!
Ekkor már minden porcikám azt súgta, azt ujjongta, hogy IGEN, IGEN, IGEN, ez lesz az!
De egy szakértő szemre van hozzá szükségünk, mert a könyvben annyi különböző esettanulmány van leírva, hogy én ezt nem fogom tudni, hogy mikor mit kell a gyerekemmel csinálni.
Rémlett, hogy amikor az SNI autisztikussá vált gyerekem megszületett, ajánlottak egy naiv és materialista tudománytalan, „placebó” szakembert. Vajon ő foglalkozik ilyen gyerekekkel is? Elővettem a telefonszámát és felhívtam. Hamar kaptunk időpontot, elmentünk hozzá.

Folytatása következik.
Ha van építő jellegű hozzáfűzni valód, szeretettel várom a hozzászólásokba! Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése